Legutóbbi bremerhaveni tartózkodásunk alkalmával volt alkalmam elbeszélgetni a beosztónkkal. Mit mondjak teljes kudarc.....ill. annak ellenére, hogy Május végét írjuk, beállt a kapcsolatunkban a tél. (eddig kedves László voltam, mostanra capt. Minárik lettem, ha értitek mire gondolok)
Vázolván a helyzetet (már ami a juniorjaimat illeti).....a következő volt a reakciója: „ Captain, miért van úgy oda......a Fabiola is csak eg y csónak végeredményben” („Fabiola too.....ultimatlely ....is just a boat”)
Ja....(anyád)......egy 150 milló dolláros csónak.
Később azt kezdte feszegetni, hogy egyéb jó tulajdonságok mellet (szakmai felkészültség, stb.), egy parancsnoknak nem árt más (so callled soft skills) képességekkel is rendelkeznie, mint például tanítási készség. Aztán, hogy a f....szomba tudnék valakit tanítani, akinek a legelemibb dolgokról sincs halvány lila f...ngja. Nem kell ám itt nagy dolgokra gondolni......, csak is elemi problémák megoldása lenne a feladat, de ez sem megy nekik.
Mellesleg már rájöttem, hogy miért is „szeretnek” bennünket kelet-európaiakat a Germánok. Ellentétben nyugat-európai kollégáinkkal, mi tudunk szarból is várat építeni és nem kiálltunk rögtön parti segítségért. (az ugyan más kérdés, hogy a szarból épített várat, majd elmossa az első esö, de amíg áll, addig áll.....)
folyt. köv.
