Még az előző bejegyzésemhez annyit, hogy a nőce végül is arra kért bennünket (Kápót, meg engem), hogy engedjünk az elvárásainkból..................(na ezen kis hijján besz...tam) Egy némettől ilyet hallani,.....ahogy Hofi szokta mondani:.........”....hát tudod....”
Sic transit gloria mundi....
A fentiekre visszatérve, álljon itt néhány példa a juniorjaim nagyszerűségét példázandó....
Felhívnám kedves volt (idős korú) kollégáim figyelmét, hogy az alábbi sorok a nyugalmuk megzavarását okozhatják, ill. heveny röhögőgörcsöt válthatnak ki......
A második tisztem egy 43 éves „Román gyerek”. A „románnal” épp azt szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően jónak kellene lennie, de nem az. Nekem személy szerint jó véleményem van a „szőröstalpúakról”, már ami a képzettségüket illeti. Az azonban, hogy 43 évesen még mindig csak 2. tiszt, magáért beszél.
Második tiszt lévén, Ő a kinevezett „szemét igazgatónk” (garbage manager) Az, hogy valaki nincs tisztában a m3 és liter viszonyával, még bocsánatos bűn lehetne egy ált. iskola 3-4. osztályos tanulójának, de nem az egy „öreg” második fedélzeti tisztnek. Így történhetett, hogy érkezés előtt 400 liter moslékot deklarált a „szemét naplóba”. Kérdeztem től, hogy tudja e, hogy mennyi az a 0,4m3, mire azt válaszolta, hogy persze, olyan két festékes vödörnyi. Mire mondtam neki, hogy 400 liter az bizony két olajos hordónyi....elkerekedett a szeme.
Antwerpen felé hajózva meg, hogy, hogy s nem(ousshanti szeparáció) valahogy elbambult és jó három mérföldet „elsodródott” az útvonalunktól. Délután háromkor szokásomhoz híven éppen kávézni mentem a hídra, s látom ám, hogy majd derékszögben hajózunk az eredeti „rottánk” felé. Annyit azért a javára írok, hogy őszinte volt, mert kérdésemre, hogy „emmegmi?”, azt válaszolta, hogy nem akarta, hogy észrevegyem a hibáját, ezért minél hamarabb szerette volna a hajót visszacserkészni, oda, ahol lennie kellett volna.
Ezek nüansznyi dolgok, talán emítésre sem lennének méltók, ha nem lenne folytatás......
Az antwerpeni rakodás során az egész őrségét az irodában tölthette, így történhetett, hogy egyik daruval beraktak 14 koténert, de nem a helyes kötözőelemekkel. Ha úgy hagyjuk, előfordulhatott volna, hogy egy közepesebb dülöngélés alkalmával az egész....” blutty”.... megy a tengerbe. Némi győzködés után a munkások kiratták, majd vissza az említett konténereket. Egy ilyen átrakás (re-stowe) 100-300 dollár közt mozog konténerenként ill., a hely függvényében.
Hogy ez ne legyen elég még ráadásként felgyújtotta az irodát. Gondolom, hogy meghallotta a lift mozgását és ki akart surranni az irodából, még a chief mate megérkezése előtt. Egy elegáns mozdulattal bedobta a cigaretta csikket a szemetesbe, majd gyorsan kikotort a fedélzetre. A kuka persze kigyulladt. Szerencsére tényleg az első tiszt jött le, 0330-kor, fölkapta az akkor már lángoló kukát és bedobta a tengerbe.
Tegnap hosszasan beszélgettem két, még aktiv kollégámmal (Farkas Erikkel , aki parancsnokként ill. Dávid Palival, aki viszont gépüzemvezetőként tevékenykednek) akik megnyugtattak, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal.......nekik pont ilyen isten barmai jutnak időrö időre.
