Mert nekem ilyenem is van. Azoknak, akik régebben hagyták abba a hajózást, mondanám, hogy ebben a státuszban leledző egyedek, olyan tisztjelölt palánták, akik minden szükséges bizonyítvánnyal rendelkeznek, csak a szükséges gyakorlatuk, idejük hiányzik a kinevezéshez. Az enyém ukrán. Mondjam még? 21 évesen már maga mögött tudja az elméleti képzést, elvégezte az STCW által előírt összes kurzust, valamint megfelelő gyakorlattal bír. Most két lehetőség van:
- a pasas egy zseni
- Ukrajnában bármit meg lehet szerezni, jó pénzért.
Ne találgassatok, persze, hogy az utóbbi. Én nem terhelem a Juniorokat tesztekkel, mint azt Leonid kollégám teszi. Beszállásom után pár nap elteltével, néhány célirányos kérdést teszek fel és nagyjából már tudom is, hogy mire számíthatok az elkövetkezendő pár hónapban. (mert a hajózás sem nem rakéta tudomány, sem nem agysebészet, bármennyire szeretnék is egyesek ezt elhitetni)
No, ez az enyém nagyon magabiztosan vezette fel magát, annak ellenére, hogy a Leonid által jegyzett értékelésében az állt, hogy nem fog neki ártani még egy teljes szerződés (6 hónap) a jelenlegi rangban, mielőtt véglegesítenék a kinevezését.
Hangsúlyozom, hogy elméletileg teljesértékű harmadik tisztek, de a gyakorlat hiánya miatt nem lehetne őket egyedül hagyni őrségben. Én hagyom. Többnyire a chief mate mellé osztom be őket, így a chief tud mással is foglalkozni, viszont, ha kínja van, tud kihez fordulni. Óceáni passzázson, viszont nappal is hagyom őket egyedül garázdálkodni, mivel nekem kb. 10 másodpercre van szükségem, hogy a hídra érjek, ha kell. Mi több, rakodási őrséget is adnak egyedül, ezzel tehermentesítve a második és a harmadik tisztet. (így ők nem hat-hat óráznak, hanem csak négy-négy) Kezdetekben felügylettel csinálhatják az elhajózási manővert, aztán pedig felügyelet nélkül akár az érkezésit is. Így az éppen pihenő idejét töltő tisztet nem kell kelteni. Ez különösen a második tisztnek nagy segítség. Az ő őrsége ugyanis a legrosszabb, mert déltől délután négyig ill. éjféltől reggel négyig szól.
No, egyik nap ballagok fel a hídra, mit látok az én NOA-m a székemben terpeszkedik. „Fáradt vagy csillagom?”- kérdeztem. „Nyo Keptyen”- jött a válasz. „Akkor mi a bánatért fetrengsz a székemben?”- kérdeztem. És jött a válasz, amire nem számítottam: „Hova üljek akkor Keptyen, a földre?”
„Kérdezz még egy ilyet és úgy váglak haza, hogy meg sem állsz a Nyeftorudovoz 386-ig, ahol szakmát, meg az illemet tanultad”- válaszoltam.
Úgyhogy most egy kicsit fasírtban vagyunk, de majd megengesztelődik.
A Barba-szék szentségéről, most nem fogok írni. Aki tudja, az tudja, aki pedig nem, annak hiába is magyaráznám. Már itt van három hónapja, észrevehette volna, hogy soha senki nem ül oda. A barba-szék az tabu. Mi több, bármikor megyek a hídra, mind Jánusz, mind Sztanyiszlav (a két chiefem) azonnal felpattannak, - pedig istenbizony nem kérem, sőt -, de ők pusztán tiszteletből így tesznek minden alkalommal. A harmadik tisztnek ülni tilos, a másodiknak pedig attól függ, hogy milyen viszonyban vagyunk :-).
A fentiektől függetlenül próbálja hasznossá tenni magát, egyelőre kevés sikerrel. Nem múlik el nap, hogy ne ejtene valami hibát a naplóbejegyzésben. Na, ebből lett elege a második tisztnek, mikor az alábbi megjegyzést hagyta neki hátra, egyik délután ami szabad fordításban így hangzik:
„ALEX,
A log szerinti nautikai mérföld???
Mi a faszom!!!
+ Hiányzó manőver mérföldek???
Túl sok a mi a faszom!!!
