A változások éve
Mint azt a cím is sejtetni engedi – 2020 a változások éve. A múlt évben a pandémia okán nyolc hónapra beragadtam a Fabiolára és csak nyár derekán sikerült hazavergődnöm.
10 év után a tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a Fabiólát, az én állandó munkahelyemet és második otthonomat. És még sorolhatnám. Érdekes módon egyik dolog sem viselt meg különösebben. Sem a hosszú, (majd nyíltvégű szerződés) sem pedig a szakítás a „nagyasszonnyal”. Jó volt, elmúlt, vége lett.
Úgy terveztem, hogy egy ilyen hosszú szolgálat után, otthon maradok majd 4-5 hónapra, de mint az rögtön kiderül, ez is csak terv maradt. Az senkinek sem titok, hogy a Covid mindent a feje tetejére állított. Október 21.-én aztán ismét nyakamba vettem a világot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Budapestről direktben repülhettem Dubaiba. Maga a repülőút meglehetősen eseménytelen volt. Megérkezve azonban kezdetét vette a Covidos tortúra. A gépen ugyan rendesen szétültettek bennünket, a terminálban azonban hosszú, tömött sorokban vánszorogtunk először a bevándorlásiakhoz, aztán pedig a teszt állomásra. Engem valami érthetetlen módon elszakítottak a többiektől és hirtelen több tucat, főként fekete és nem mellesleg terhes nő között találtam magam. Lányos zavaromban megkérdeztem egy a közelben álló hostesst, hogy biztos jó helyen vagyok-e, de csak bambán nézett és intett, hogy ne tartsam fel a sort. Jellemző a szervezettségre, hogy Krzisztof a gépüzemvezetőm, aki 10 perccel utánam landolt, úgy ment ki a repülőtérről, hogy sem a bevándorlásiak nem látták, de le sem tesztelték. Ebből aztán később lett némi galiba, de megoldottuk, mint általában mindig, mindent. Jellemző az is, hogy a budapesti beszállást megelőzően, a reptéren le kellett tölteni egy applikációt, amire a teszt eredménye kellett volna, hogy érkezzen. A teszt 10 napja történt, az én telefonomon viszont a vizsgálat eredményénél még ma 30.-án is az látható, hogy „függőben”.
Dubai,
Nem az a hely, ahova turistaként magamtól eljönnék. Mivel azonban hivatalból iderendeltek és időnk is volt bőven, hát kiporoszkáltunk. Lenyűgöző, de nekem mégsem tetszett. Minden új, minden modern és nem utolsó sorban mindent finom por lep be. Most, hogy télvíz idején járunk a hőmérséklet csak 36 fok volt. Legutoljára májusban, mikor erre jártam 42 volt. Igaz akkor még örömködött is a révkalauz, hogy milyen klassz, mert ők ugyan 48-t vártak, de váratlanul lehűlt a levegő. :-)
Hamar eltelt az az öt nap, de már nagyon vártam, hogy végre beszállhassunk. A kétnapos izolációban szobaszervíz hozta az ételt, a választás lehetősége nélkül. Igy aztán ettem csirke curryt eleget. A másik lehetőség vega volt, ami, aki ismer az tudja, hogy nálam nem opció. Egyszer próbálkoztam a nyers vegán étrenddel egy fél napig, de azt is egy tatár steak formájában :-). A „kiszabadulásunkat” követően, annyit változott a helyzet, hogy az étteremben szolgálták fel ugyanazt a menüt. A Dubai mall-ban aztán megkoronáztam a kirándulást egy quarter-pound-duble-cheese-double-burger-pattyval, hozzá forró almás pitével és egy félliter dupla sóskaramellás vanília fagyival. Egyből megszerettem az Emirátusokat.
Szóval így kezdődött a kaland. Tovább is van, mondjam még?
