A hajó neve Maullin… (a hal neve pedig Wanda)
2010-ben épült Tajvanon és 2011-ben állt szolgálatba. Nem teljesen ismeretlen számomra, mert 2009-ben a kisebbik testvérének az építésén magam is ott voltam. Velünk párhuzamban épült ennek a szériának az első darabja is. A teljes hossza 306, a szélessége 40 és a legnagyobb merülése 14 méter. 6500 TEU-t képes felvenni. Az első és számomra legmeglepőbb az volt, amikor megláttam, hogy a lakótér a hajótest hátsó harmadban helyezkedik el. Jó, jó túlzok már megint, mint ahogy azt tőlem megszokhattátok. :-) Egy hagyományos elrendezésű hajóról lévén szó, nincs ebben semmi meglepő. Pusztán 10 év mega-konténer után nekem kissé szokatlan. Az első benyomás alapján kissé lelakottnak tűnik. Az itt regnáló parancsnok 4-szer volt az első tisztem, de úgy látszik, hogy a tisztaságot illetően, vagy nem tanult tőlem semmit, vagy csak egyszerűen nem azonosak az elvárásaink. Az is igaz, hogy míg a Fabiola a zászlóshajó volt, így nekem sosem volt problémám a rendeléseket illetően. Mindent megkaptam, bármit is rendeltem. (no persze józan keretek között) Az is látszik, hogy nem igen fejlesztettek itt semmit. Itt nem a tulajdonosra gondolok, hanem a személyzetre. Vannak lehetőségek, mint pl. javíthatatlan kötöző elemek, használt, javításokból visszamaradt alkatrészek, ill. már semmire sem jó kikötőkötelek eladásából némi pénzre szert tenni és új dolgokat vásárolni. (gitár, Playstation, karaoke szett stb).
Ehhez csak két dolog kell: akarat, meg némi becsület. (nem lopjuk el az így befolyt pénzt) :-) Úgy tűnik, hogy az elődjeimnek egyik sem volt az erőssége. A kantinban szinte semmi sincs. Erre lehet magyarázat az aktuális útvonal is, de nem feltétlenül.
3 napja jöttünk el Soharból és Port Klang felé tartunk. Ez egy egyhetes út, amit arra fordítunk, hogy valami lakótér formát varázsoljunk a közvetlen életterünkből. Szerencsémre mind a gépüzemvezető, mind a csúf partnerek ebben. (mondjuk, ha nem lennének, akkor is ez lenne az elsődleges cél) A kápóm lengyel, a Fabioláról, a csúfom pedig ukrán. Szimpatikus volt már első látásra és azóta nem változott a véleményem. Kiváló, ukrán akcentus nélküli angolsággal bír és a rakomány kezelésén is látszik, hogy nem ma kezdte. Biztosan hallott már rólam és valószínűleg csupa rosszat, mert első naptól igyekezett felvenni a náci stílust már ami a talpasokat illeti. (űzné a népet, ha hagynám) Bár lehet, hogy ez csak egyfajta show, nekem. Ugyanakkor, merthogy itt a hó vége, azt látom - és ezt biztosan az elődömtől tanulta, hogy túlórát fosásig adunk, mert ettől leszünk népszerűek. Hát nem. A tiszteletet és a tekintélyt nem túlóráért adják. Majd ezt is megtanulja.
Hogy öreg trotty vagyok, az azon is lemérhető, hogy bár számomra ismeretlen hajóra jöttem, a személyzet 25%-a így is ismerősként üdvözölt. Sajnos csak 20-an vagyunk, ami épp, hogy csak elég a normális működtetéshez. Maga az útvonal viszont nem túl rossz, így majd igyekszünk belőle kihozni a legjobbat. Az Emirátusokbéli Khor Fakkan az első állomás, majd Jebel Ali, Sohar-Omán, Port Klang-Malajzia, Qingdao-Kina, Pusan-Dél Korea, Yangshan, Ningbo, Dachan bay és Port Klang érintésével vissza Khor Fakkanba. 49 nap egy teljes kör, egyhetes pihenőkkel. Pihenőt a francokat, csupán nyílt tengeri út a végállomások között, napi rutinnal, amit nem zavarnak meg kikötők.
Egyetlen egy dologgal nem vagyok megelégedve, az pedig az, hogy nincs 3. tisztem. Van egy nautikai asszisztensem (erről már volt szó egy korábbi bejegyzésben, hogy mi fán is terem), aki a 3. tiszt szerepében tetszeleg. Apró kis darab, talán 150 cm sincs és egy picit farnehéz. :-) Zeronie a neve. Kérte, hogy szólítsuk Zérónak. Mikor ezt a posztot írom, már teljesen tiszta a kép, hogy mit is várhatok tőle, mert ugye a név kötelez. ☹ Szóval fönt északon, a kínai vizeken őrségezni fogok. Hiába, semmit sem adnak ingyen, mindenkinek meg kell dolgoznia a betevőért. :-)
