Adós vagyok még egy történettel,…..ígértem, hogy majd még mesélek, hát legyen.
Az alábbi történetet nem úgy hallottam valakitől, aki ismert valakit, akinek a valakije…., hanem első kézből való.

Akkoriban a Zim Line,  Zim Africa nevű hajóján szolgálta, mint 2. tiszt. A Chief matem egy lengyel zsidó volt, név szerint, Cymbalista Wolf. Alacsony, de izmos kis pasas, volt, annak ellenére, hogy amikor együtt hajóztunk már közelebb volt a 60-hoz, mint az 50-hez. Nem mondhatnám, hogy a szavak embere lett volna. Bár a munkakapcsolatunk jó volt, azon kívül, nem igen „keveredtünk”. A 90-es évek közepén kezdett el a cég külföldieket alkalmazni, kiváltandó a drágább izraeli munkaerőt. Érthető volt a bizalmatlanságuk, de engem ez nem nagyon zavart, mert egyébként is pénzt keresni mentem oda, nem barátkozni.

Hadd ne térjek ki a történelmi okokra, hogy miért is nem jártak izraeli hajók sokáig a csatornán,… ezt amúgy is mindenki tudja.

Történt, hogy délután négykor a Chief jött a hídra engem leváltani. Az arab révkalauz barátságosan köszöntötte, de Wolf csak egy alig hallható morgást engedett meg válaszként, majd szokása szerint fel, s alá kezdett járni a hídon.

Az arab nem adta fel, megpróbált valamiféle beszélgetést kezdeményezni: - „Chief ez az első tranzitja a csatornán?”- kérdezte. Wolf válaszra sem méltatva rótta a köreit.

„Chief önt kérdezem, ne legyen már ennyire udvariatlan”,….. erőlködött tovább a révkalauz.

Wolf ezt már nem állhatta, lassan megfordult, majd így szólt: „Pilot, nem, ez nem az első tranzitom. Az első 1956-ban volt, de nem észak-déli irányban, hanem kelet-nyugati. Akkoriban egy tank parancsnoka voltam, a közvetlen főnököm, pedig Ari Sharon….kíváncsi még valamire?”.

No, ettől kezdve az arabnak nem volt több kérdése és valamiért csevegni sem akart többé.

Nem tudom, hogy Wolf él e még, bár nem lehetetlen.

Azóta, bennem is kifejlődött egy egészséges undor az arabok iránt.….Tévedés, nem vagyok rasszista, csak próbálok nem keveredni arabokkal, négerekkel, cigányokkal…..meg a jó Isten tudja, hogy még kikkel nem. Ha még is rákényszerülök, mert a munkám már csak ilyen, akkor betartom az egészséges 3 lépés távolságot. Ha nem próbálják meg átlépni a határt, akkor béke van…. Ha még is, akkor sem veszekszem, mert, ahogy Szita Jani kormányos matróz barátom szokta volt mondani: „..…gyerekek….., minek veszekedni, amikor verekedni is lehet?”

Kellemes hétvégét kívánok…..