Per pillanat három etiópiai tisztem van. Pontosítok, a gépházban. Végtelenül dolgosak, tisztelettudóak és még gondolkodni is szoktak, ami külön előny. Ennyit bekezdésnek.
Az érkezési papírmunkákat sok kollégámmal ellentétben magam végzem. Hogy mit is jelent ez? Minden olyan papíralapú dokumentumok elkészítését, amit a kikötői hatóságok érkezéskor kérni szoktak. Személyzeti lista, egészégügyi deklaráció, személyi, hajó és kantin deklaráció stb., stb. A készítendő dokumentumok, száma, illetve azok másolatainak mennyisége kikötőről kikötőre változik. Mondanom sem kell, hogy fejlett országokban ez akár csak egy személyzeti listát jelent, míg a fejlődőkben a számuk akár a végtelenhez is tarthat.
Most nem mennék bele, hogy az IMO FAL konvenciója pontosan a prezentálandó dokumentumok tartalmát, formaiságát próbálta harmonizálni, láthatóan sikertelenül.
Az alábbi történetem is pontosan erről szól.
A személyzeti deklaráción annak idején, minden olyan személyes tárgy felsorolásra került, amelyek, habár nem bírtak nagy értékkel, a világ számos országában elérhetetlen voltak. Igy nemegyszer előfordult, hogy az adott vámos a kabin szemle során szemet vetett rájuk, mondván, hogy nem szerepel a bevalláson és az elkobzást követően az ő személyes tulajdonát gyarapította. A sor meglehetősen hosszúra szokott nyúlni, különösen a Fülöpök esetében, aki maguk is egyszerű népek lévén, sok, számunkra jelentéktelennek tűnő dolgokat is felsorolásra méltónak tartottak. Volt a felsorolásban minden, mint a búcsúban. A teljesség igénye nélkül: USB stick, szakállvágó, elektromos fogkefe, karóra, gyűrű, fülbevaló meg az öreganyám kínja. Mára én ezt felsorolást a megjegyzés rovatban egy „PE.” (personal effects) rövidítésre korlátoztam.
Amit viszont régen is és most deklaráció köteles az a dohányárú (cigaretta, szivar, pipadohány, rágódohány stb.), a 40% alkohol tartalmú italok (összefoglalónevén spirit), sör és a bor.
A biankó deklarációt ki szoktam függeszteni az étkezők között lévő hirdetőfelületre, ahol aztán a fiúk a saját nevük mellé rubrikákban beírják a mennyiségeket, majd aláírással hitelesítik.
Négy oszlop van a deklaráción a fentieket említve. A Perzsa öböl béli országokban ez úgy módosul, hogy az alkoholokat már előre kihúzom a nevek mellett lévő cellákból, hisz amúgy sincs már náluk semmi, mert már a Jebel Alii érkezés előtt össze szoktam gyűjteni a resztliket és elzárjuk a „vámszekrénybe”. (hülye egy név ez :-), helyiségről lévén szó)
Másnap reggel lementem az aláírt deklarációt begyűjtendő és meglepetve láttam, hogy a 3. géptiszt 16 üveg alkoholt írt be a „tömény” rubrikába. Mit mondjak eléggé buta képet vághattam, több okból is:
- A fiú Szingapúrban szállt be (10 napja) és azóta még egy árva csokit sem vett tőlem, nemhogy alkoholt.
- Mohammed Nabil Jemal névre hallgat, s mint olyan, igazhitű muzulmán, ami ugye alapból kizárja bármely alkoholos tartalmú étellel, itallal való közelebbi ismeretségbe kerülésnek még a lehetőségét is.
Ebéd közben rá is kérdeztem, hogy járt abban az okos fejében, amikor e „merényletet” elkövette. Szabadkozott, de végül kinyögte, hogy ő a Spiritet Sprite-nak olvasta. Magyarázatnak, bármely béna is még elfogadható is lett volna, ha valaha, bárhol is a világon az üdítő ital deklaráció köteles lett volna, de nem volt soha és valószínűleg nem is lesz. Hat év hajózás után ezt igazán tudhatta volna. Mentségére legyen mondva, hogy Etiópiában „kukac” betűkkel írnak, így ez a kis hiba a latin ábécét olvasva bocsánatosnak mondható. Baj nem történt, viszont mostantól mindenki csak Sprite-nak szólítja. Ez a ragadványnév most már valószínűleg elkíséri majd az egész szakmai életében. Rosszabbul is járhatott volna, de nem akarok ötleteket adni, mindenki gondolja tovább tetszése szerint. :-)
