Nem sok minden történt az ünnepek között. 29.-én megérkeztünk Le Havre-ba.
Szeretek idejárni,….bár eddig még csak kis „bakulikkal” (csótány) volt szerencsém. Azokkal viszont mindig a déli, új kikötőbe mentem, melyet nemrégiben adtak át a nagy hajóknak. Most viszont a régi kikötőbe kellett beszuszakolni magunkat. A képzési hiányosságok mellett ez is a kedven topikjaim egyike, miszerint a hajók méretének esztelen növekedését, nem kísérte az infrastruktúra. Nem egy helyre már tényleg cipőkanállal kell beraknunk a hajót, úgy hogy a bérlő közben visít, a vontatók használatáért. 40 csomós hátszelünk volt érkezéskor. Egy órával érkezés előtt hívott a VTS (vessel traffic service), hogy hány vontatót szeretnék? Szerinted?….kérdeztem. Miután kitaláltuk, hogy bent a kikötőben is 25-30 csomós szél van, megegyeztünk háromban. Marhája. Van egy rocsóm, ami 13,7-t merül. Aztán van 5500m2 szabadoldalam, plusz még cirka 6200 m2 rakományból adódó szélfelületem.
Minden hátrányunk meg van, ami egy hajónál előjöhet:
- nagy merülés (13,7 m a max. 15,5 m)
- nagy szélfelület (~11700 m2)
- nagy vízkiszorítás (~137000 tonna, a max. 187000) ……mit szeretnének még?
A fent említett majd 12000 m2 szélfelület 20 csomós széllel……mekkora erővel is tol?.......250 tonna?
Mekkora a vontatok kimenő teljesítménye…….50-60 bollard pull? A három, jó ha meg tud tartani fordulás közben.
A révkalauzok helikopterrel jöttek. Gond nélkül landoltak a „szárnyon”. Eddig azt hittem, hogy Florin a chief matem a világbajnok cigarettázásban,……hát nem. A pali a kétórás manőver alatt, elszívott vagy két doboz cigit. Adtam is neki egy karton cigit, mikor végeztünk, s biztonságosan part mellett álltunk. Az ügynök biztosított róla, hogy következő alkalommal, már az új kikötőbe megyünk. Hellelujah….praise God! Előbb is kitalálhatták volna. Azért viszont hálás vagyok, hogy nem kellett át mennünk a zsilipen. (igaz nem is tudtunk volna….mert szélesebbek vagyunk)
A tervek szerint majd két napot álltunk volna part mellett, ami később igaznak is bizonyult. Mindenki örült, hogy kitudunk ruccanni egy kicsit a városba, megejteni a személyes bevásárlásainkat (bor, konyak, pezsgő stb.).
Üröm az örömben……reggel 0730-kor hív a harmadik tisztem, hogy: „Captain valami egyenruhások várják lent az irodában”. Már rég fönt voltam, így nem látszódott a pofámon a párnám nyoma, de azért morogtam, mert még tegnap éjjel lezavartam a hatósági vizsgálatot (immigration, custom etc), így nem vártam senkit illetve nem értettem, hogy ki a faxom bojtjai lehetnek, így hajnalok hajnalán.
Hát ki…….yesssss…. a Port State Control. Annyit illik tudni ezekről a többségükben mocskos pályaelhagyó alakokról, hogy elvben értünk, illetve a biztonságunkért ügyködnek, úgy hogy közben azonban jól farba trafálnak bennünket minden kis szarért. Mondom nekik: „Bonzsúr Möszjő….aztán mi francban segíthetnék”? Azt mondja a csigaevő, hogy lecsekkolnak bennünket. Ne mááááá….csak egy nap maradt az évből….nincs neked „mádmázelled” akivel jobban elüthetnéd az idődet? De van, mondja, de az pénzbe kerül, ezért meg 175% túlórapénzt kap. Na, mondom, hogy szakadjon rád az ég….csináljad. Csináltam nekik kávét, hastáncoztam egy kicsit az asztalon…tetszett nekik, így végül is minden megjegyzés nélkül végeztünk az inspekcióval. Hat hónapig nyugalom van (ennyi az érvényességi ideje egy ilyen vizsgálatnak), legalább is itt Európában. Estére kelve mindenki kitudott menni a városba, ki ezért, ki azért. Mondanom sem kell szláv barátaink első útja az italboltba vezetett…..Olyan szinten megrakodva jöttek vissza, hogy annak alapján azt hihette volna az ember, hogy már több hónapja nem jutottak alkoholhoz, holott még egy hete sincs a karácsonyi partinak. Na, mindegy ezek már csak ilyenek. A Kápóm azzal fenyeget, hogy a következő szabadságunk alkalmával meglátogat otthon.
Már előre félek….lehet,hogy be kell ruháznom egy kocsmába?
