Jócskán elmaradtam a bejegyzéseimmel. Bizonyára nem árulok el titkot, de oka, okai voltak. Vágjunk bele….. Az antwerpeni horgonyzásnál hagytam abba.
Bevezetésnek talán annyit, hogy bár a meteorológusokat, mint olyanokat, nem utálom, de határozottan fenntartásaim vannak velük kapcsolatban. Az általuk produktumnak tartott előrejelzést, inkább a jóslás kategóriájában sorolnám, mivel a beválási százalékuk alapján valószínűleg csak csirke bélre hagyatkoznak készítésükkor.
Történt ez most is. Éppen a legfrissebb meteorológiai előrejelzést vizslattam, mikor elért a megvilágosodás. A térkép szerint 7.-ére, déltájban a szél 3-4-es erősségűre mérséklődik, ami akár a rég várt bejutásunkat is eredményezheti Antwerpen kikötőjébe.
Itt most „copy-paste” jön, mert a történtek hajszálra megegyeztek a két nappal előbbiekkel.
Elhatározásra jutván, megírtam az éjszakára szóló utasításaimat, hogy ki mikor, merre…..majd lefeküdtem. Három órára a gép elkészítve, fedélzetmester elöl, húzásra kész. A bibi csak a széllel volt,….mivel mással lett volna? 8 erősségű szél fújdogált, ebben próbáltuk hazakínlódni a horgonyt. Már az első lánchossz hazaérkezésekor nyilvánvaló volt, hogy négyre nemhogy a révkalauz állomáson nem leszünk, de még a horgonyunk sem lesz fent addigra. Gépelőre, orr-sugárkormány a szélbe, mire fölénk ért a kávédaráló a kalauzzal, azért csak felszedtük.
Úton Flushing felé (a Schelde folyó bejárata) a szél ereje továbbra is meghaladta az előrejelzésben jósoltat, de határozottan gyengült (BF 5-6).
Tudni kell, hogy a „Mega-hajók” megjelenésével különleges biztonsági rendszabályok is életbe léptek bizonyos (civilizált) helyeken, mint teszem azt Hollandia, Belgium, Németország stb.
Az első tranzitokat a Scheldén csak világos nappal, minimum 2500 méteres láthatóság mellett, 4-s erősségű szél illetve az alatt, maximum 14,5 méteres merüléssel, 4 vontató segítségével lehetett végrehajtani. A folyót a tranzit idejére lezárták minden más forgalom elől. Ez mára már a múlté (még egy év sem telt el), a kereskedelmi érdekek ugyanis felülírták a biztonságiakat.
Magam is hajóztam tavaly Júliusban egy teszt futás keretében 15,3 méteres merüléssel. Ez akkor rekordnak számított. Nem sokáig maradtam rekorder, tán két hónapig sem …hamar megdőlt, egy másik MSC hajó 15,5 méterével)
Mára a láthatósági limit 500 méter, a merülés 15,5, a szél erejének felsőhatára pedig a csillagos ég.
Egy röpke héten belül 4 tranzitunk volt a Scheldén, ebből három zsilipezést, 6-7-s szélben. Az első eljövetelünk alkalmával elszakadt a hátsó vontató kötele, míg mi éppen csak, hogy kidugtuk az orrunkat a zsilipből. Volt ott aztán, „teljes erő előre, kormány teljesen jobbra, majd balra”……meg ami szem szájnak ingere. Megcsináltuk….karcolást sem ejtettünk sem a hajótesten, sem a zsilip falán.
Juhász János parancsnok úr, mondta egyszer nekem, hogy: „…drága gyerekem…..amire egy jó tengerésznek szüksége van az 10% tudás és 90% szerencse…..” Itt bizony be kell, hogy valljam a szerencsének nagyobb szerepe volt, mint a tudásnak, függetlenül attól, hogy a révkalauzok is, meg jómagam is beleadtunk apait, anyait.
Folyt. köv.
