Ha már az előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy Oakland, San Francisco…hát legyen….
Már a Long Beach-i indulás is viccesre sikeredett. Kora este helyett csak másnap reggel sikerült elindulnunk, jó 10 órás késéssel. Egy meglehetősen szimpla manőver után, még épp a AQCZ (air quality compliance zone) körzetben kavartunk 12 csomós szédítő sebességgel, mikor is elkezdett izzani a telefon a hídon.
Először Capt. Vaccaro hívott (Tehenész kapitány – már a neve is érdekesJ), hogy meg tudnék, e érkezni másnap reggel 4-re. Mondom neki, hogy nem…. Aztán miért nem, kérdi… Hát azé’ vazze, mert:
1. Az idióta helyi rendelkezések értelmében az 540 mérföldből 70-t kb. 12 csomóval kell, hogy megtegyem.
2. Osszál-szorozzál, és majd rájössz, hogy 15 óra alatt 470 mérföldhöz 31,3 csomós sebességre lenne szükségem, a rocsóm hivatalosan meg csak 23,6-t tud. (ezzel vetted bérbe ne csodálkozzál)
Üzemanyagot nem akarnak adni, de azt szeretnétek, hogy teljes gőzzel menjünk. Indulás előtt kaptam egy e-mailt egy másik irodistától, miszerint és itt szimplán kijelentő mód következett: Capt. én úgy gondolom, hogy a meglévő készlete elég lesz Chiwanig.
Írtam okoskának azonnal, hogy gratulálok az átlagon felüli, matematikában nagy jártasságot mutató kalkulációjához, de mi lesz a kötelező 3 napos tartalékkal? (esetünkben 800 tonna). Nem válaszolt, ne is értem miért? Lényeg, hogy az üzemanyag osztálytól másnap kaptam egy értesítést, miszerint Oaklandban bookoltak 800 tonna nehézolajat.
Újabb telefon….
Előzetesként azonban, hadd mondjam el, hogy (szerintem) Amerikában mindenki menedzser. Az viszont az én járatlanságomról tanúskodik az irodai hierarchiában, hogy akiről azt hittem, hogy fejes az csak egy kifutófiú volt, mg a kifutófiúról meg kiderült, hogy ő a fő fejes.
No, kérdezi a kifutófiú menedzser, hogy: ….meg tudnék, e érkezni másnap reggel 4-re…. Mondom neki, hogy nem…. Aztán miért nem, …..kérdi…
A vérnyomásom ekkor kb. 180/160 örüli értékre ugrott….
Gondoltam, hülyék miatt csak nem hagyom, hogy megüssön a guta, hát mondom neki:…. tudja mit uram, adjon két sugárhajtóművet, meg egy pilótát…aztán majd meglátjuk… Csend….., majd felnyerített. (legalább volt humorérzéke) Végül kiegyeztünk egy kellemes ebéd utáni (1300) érkezésben. Örültem is neki, mert még sosem jártam San Francisco környékén és képeket szerettem volna készíteni a Golden Gate hídról.
Mint ahogy sok más tervemből, ebből sem lett semmi. Reggelre kelve olyan sűrű ködbe keveredtünk, hogy az orrunkig sem láttunk. Nesze neked Canon 550D, nagy látószögű teleobjektív… ez a nap már a kutyáké, a projekt neve meg a „ködbe ment terv”…. Majd egyszer máskor….
A láthatóság hiányát még elviseltem volna, hanem sekélyesbe érvén döghullámok dobáltak bennünket. A pilot állomáshoz közelítve 20-25 fokokat is dőltünk. Csináltam egy kis „hullám árnyékot” a pilotnak, aki aztán gond nélkül be is szállt. Már első pillanattól kezdve utáltam a palit. Láttam rajta, hogy ideges, az meg minden csak nem jó jel. Biztosan hallottatok róla, hogy pár éve egy nagy konténerszállító hajó (Cosco Busan) nekiment a Bay Bridge-nek. Magának a hídnak nem lett baja, annál inkább a hajónak. A pillért védő fenderek felszakították az oldalát és kiömlött 58000 gallonnyi olaj. (220 m3) Persze, hogy kit marasztaltak el…..talált, süllyedt…. a parancsnokot. Igaz az emlékeim szerint a révkalauz sem úszta meg szárazon, bár valami betegségre hivatkozva, nem lett különösebb baja. Viccesre akartam venni, valahogy próbálván oldani a feszültségét, kérdeztem tőle, hogy bevette-e a gyógyszereit? Na, ez sem segített…., ha lehet még morcosabb lett. Mondom neki…..kicsi huszár no para, ennél szarabb helyeken is voltunk már, messze rosszabb időjárási körülmények között….nyugi van….
Amíg molyolt a laptopjával, GPS-vel, meg a bánat tudja micsoda kütyüjeivel, addig ráfordultam a csatornára…..Látván, hogy nem teljesen kezdőkkel van dolga, kezdett megnyugodni. A homlokán a ráncok azonban csak akkor simultak ki amikor átmentünk a GG híd alatt és Alcatraz mellé érve felszakadt a köd. Innentől kezdve az egész „örömzenélésbe” ment át…. Nem egy, haj de tágas hely, de nem is különösebben bonyolult….bemenni….kijönni az már egy teljesen más kérdés. Szóval megérkeztünk….Oakland nem volt sem rosszabb, sem nem jobb mint LA ezért aztán nem is taglalnám. Itt is volt fogadás, fényképezgetés, görögtűz, tűzijáték….. Valamire ez is jó volt…..rájöttem, hogy nem könnyű a celebek élete…..meg azt, hogy nekem nem is való…. Én már csak megmaradok „eccerű” tengerjárónak…..
