Béla kaftán alant olvasható bejegyzésének egy másik verziója…. A tegnapi szuezi átkelés kapcsán jutott eszembe… Bár viccesnek tűnhet, én hajlamos vagyok azt hinni, hogy igaz…., talán mert valami hasonló velem is történt az Ady motoroson….:-)

Akkor a(z) (igaz tengerész) történet:

Az Úr 19xx akárhányadik évének Szilveszter estéjén egy amerikai hajó készült átkelni a csatornán.

A Lykes lines társaságról csak annyit, hogy az egykoron  nagy nevű cég  végóráiban 20-30+ éves hajókkal operált, ehhez kiválóan passzoló legénységgel. A szóbeszéd szerint a legfiatalabb deckboy is közelebb volt a hatvanhoz, mint az ötvenhez.

No, de kanyarodjunk vissza a történethez. Szilveszter ide, Szilveszter oda, üggyel, bajjal, de eljutottak a révkalauz állomásig, ahol a pilot minden gond nélkül be is szállt.

A szokásos udvariassági procedúra után nekivágtak és megkezdték a tranzitot.

A szuezi átkelés nem igényel különlegesebb kormányosi rátermettséget, hisz néhány kisebb, enyhe ívű kanyartól eltekintve, majdnem nyílegyenes.

Itt azonban már a kezdetek kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a quater master (kormányos) nem áll a helyzet magaslatán. Egy, majd egy újabb mandíner szerű manőver után a pilot ezt szóvá is tette.
A Barba azonban szótlanul járt le, s föl, mintha mi sem történt volna.

Amikor már sokadszorra fenyegette őket a partnak futás veszélye a révkalauz így szólt a Barbához: „ Captain…vagy leváltatja a kormányosát, vagy ledobjuk a horgonyt a Keserű tavaknál és én kiszállok….”
Erre a fenyegetésre már a Barbának is reagálni kellett:  „….Pilot megértem az aggodalmát, de sajnos a jelenlegi problémánkra nincs megoldás- mondta. Szilveszter lévén…a legénységem tök részeg…ez az úriember pedig az egyetlen, aki kormányozni képes jelenleg a hajón….Ő ….. az első tisztem…..”

A tranzit végül is baj nélkül ért véget. Arra csak tippelni tudok, hogy hány karton cigijébe került ez a „mulatság” a Barbának…..tapasztalataim alapján, gondolom nem kevésbe….

Az Ady-n történteket nem taglalnám, hisz rombolná az imidzsemet....Még van vagy 15 évem amíg nyugdíjba vonulok.....majd talán egyszer az emlék irataimban...addig  várjatok türelemmel....