Nem jó a fülöpökkel viccelni….nem értik a viccet… Szita Janit szoktam nekik idézgetni, miszerint: „….gyerekek…minek veszekedni, mikor verekedni is lehet….”. Nem tudnak absztrahálni…mindent komolyan vesznek…hát még ha a barba mondja….

Tegnap elhagytuk Valenciát, s a „talpasok” egy kisebb magán partyval zárták le az elmúlt két hetet. Csak adalékként, három hónapja vagyok lent, ez idáig három üveg tömény fogyott, azt is én dobtam be a bulik alkalmával. 

Éjjel tizenegykor csörög a telefonom, a harmadik hív, hogy verekedés van a legénységi szalonban. …nahogyaf@szombelevágom….. Csak úgy, ümögben, gatyában vágtázok lefelé a lépcsőn, amikor is az első vércseppeket megláttam a „c” decken…. Számuk egyre szaporodott, majd egy kisebb tócsában ért véget az „a” decken, közvetlenül a szalon előtt. A fülöpök szokás szerint résnyire nyitott ajtók mögül kukucskáltak kifelé. Összefutottam a fitterrel, meg az oilerrel akik éppen zseblámpával kezükben igyekeztek kifelé a lakótérből….

Na, mondom más se hiányzott, remélem nem kell egy kutatás-mentést is csinálni az éjszaka közepén…. Hívtam a fedélzet mestert, hogy az egész legénység kezdje el  keresni…. a hiányzó pasit.

Épp Sherlock Holmes kalandjait olvasom, - az ötletet onnan merítve – megindultam a vérnyomokon…. Nem kellett messzire mennem a „pantry-ben” meg is találtam… éppen „fürdött”…. Fején egy öt centiméteres vágás, az abból jövő vérzést próbálta megállítani, némi mosogatószer segítségével.

Körülbelül semennyire volt magánál…. Az indiai kadét segítségével, haza támogattuk. A frissiben végzett felújító tanfolyamnak, illetve Melles Imre főorvos úrnak, köszönhető jártasságom az elsősegélyben most kamatoztathattam. Egy szép múmiát csináltam belőle.

Tömeg feloszlatva….chief mate megnyugtatva….”haza” mentem. Éjjel egykor még csináltam egy „safety roundot”…. Hangok hallatszottak a fedélzetmester, kabinjából….”verziókat” gyártottak a fiúk. Ez mondjuk tényleg dicséretes a fülöpökben….ha baj van, úgy össze tudnak fogni, mint egyetlen más nemzet sem….

Ma reggel meg volt a „szőnyeg széle”…. Három embertől, három változat. Még az is kiderült, hogy ők tulajdonképpen a legjobb barátok és a verekedés nem is volt verekedés….az üveg meg csak valahogy „ráesett” a wiper fejére. Kész csoda…derült égből whisky-s üveg…. Kicsit ordítottam, kicsit fenyegetőztem, de alig vártam, hogy elmenjenek a hídról, mert küszködtem, hogy valahogy visszatartsam a  röhögést.

Soha rosszabbat… most majd el lesznek egy darabig, ha meg nem majd szétvágok közöttük…..megint.