December 17.-én, Karácsony előtt egy héttel, ismét nyakamba vettem a világot. Az úti célom Port Klang volt, ahol a „nagyasszony” várt ismét. Az út a maga nemében eseménytelen volt, akár mondhatnám kényelmesen is telt, már amennyire kényelmesen lehet utazni a turista osztályon. Volt egy rövid stop-over Dohában, majd újabb 7 órás út után megérkeztem Kuala Lumpurba. A Budapest Doha közötti járaton egy „magyar” kínai lány volt a közvetlen szomszédom. Igen csak beszédes volt, s mikor elkápráztattam a néhány szóra korlátozódó kínai nyelvtudásommal, le sem akart szakadni rólam többé. Szegeden él, valami kis kínai kifőzde tulajdonosának a felesége.
Dohából egy német lány lett a szomszédom, aki megkért, hogy majd Kualába érve segítsek neki a tájékozódásban. Megtettem. Bár ne tettem volna. A nagy igyekezetemben elmentem a bevándorlási hivatal tengerészekkel foglalkozó ablaka mellett, és mint rendes turista léptem be az országba. Hiba volt. A lányt várta a barátja én meg egyedül őgyelegtem az ügynök után kutatva, mindhiába. Kimentem hát a terminál elé nikotin szomjamat oltani, mikor is egy kis köpcös, felettébb kövér pasi szólított meg: „you captain”? „Me no captain” mondtam neki, mire sarkon fordult és menni készült. „Várjál már te szép gyerek” szóltam utána, én vagyok a captain. Nem kellett sokat találgatnom, hisz csak ketten utaztunk le váltóként, hogy ő lesz majd a második tisztem. Megkönnyebbülni látszott, hogy nincs elveszve többé. Közben felhívtam az ügynökséget, akik közölték, hogy hamarosan érkezik a taxim. És persze a fekete leves….. Vissza kellett mennünk a bevándorlásiakhoz, töröltetni a turista vízumom (belépési engedélyem) és egy újat szerezni, mint tengerész. Erre elment vagy jó másfél óra.
Ezt követően, jó egy órás út után megérkeztünk Port Klangba a Crystal Crown hotelbe. Ide is már majdnem hazajárok, még a recepción is felismertek. (ezért is jó magyar tengerésznek lenni….ritka, mint a fehér holló….s nehezen is felejtenek….pláne ha a borravalóval sem szűkmarkúskodik az ember) Megkaptam az egyik legnagyobb szobát, közvetlenül a wellnes részleg szomszédságában. Mivel este hatkor még mindig 32 fok körül volt a hőmérséklet, így kimentem a medencéhez, kiáztatni magam és sütkérezni a teraszon.
Másnap reggel 7-kor szóltak, hogy bejött a hajó, indulni kell. Az átadás-átvétel nem tartott soká. Immáron hatodik szerződésem töltöm itt, nem hiszem, hogy sokan lennének, akik többet tudnak a hajóról, mint én. Az „öreget” az első pillanattól kezdve ki nem állhattam (miatta majdnem lekéstem a gépem hazafelé), így a búcsú sört is elhárítottam.
Épp, hogy csak befejeztem a kicsomagolást, (nem tartott soká, hisz a gitárom és a rongyaim javarészét itt hagytam, tudván, hogy visszajövök) csöngött a telefonom, hogy itt egy pasi, aki az egész személyzettől vizeletmintát szeretne. Na hál’ istennek…..gondoltam. Bár főként drogra mennek, azért azt sem vennék jónéven gondolom, ha alkoholt találnának a vizeletemben röviddel a hajóra érkezésem után. Ezt megint megúsztam……nem mintha lennének alkohol gondjaim.
Mostanra már Szingapúr és a Karácsony is mögöttünk van és éppen Yantian előtt állunk horgonyon. Szingapúrról és a Karácsonyról is van két történetem, de azokat majd a folytatásban írom meg…….
