Az elmúlt két és fél hétben nem sok időm volt írogatni. Ennek több oka is volt:
1. Február 5.-én megérkezett hozzám a családom,
2. az elmúlt öt év egyik legratyibb telét fogtuk ki Észak Európában.
Port Saidból elhajózva kezdődtek a gondok. A szuezi horgonyzás után nem tudtuk rendesen visszahúzni a horgonyt. (a kapa fejjel lefelé állt) Ez egy 2012-es, egy hetes Rotterdami horgonyzás eredménye, amikor is a 7-8 időkben sikeresen meggörbítettük a horgonyszárat. Azóta időről időre kínlódunk vele. A csatornából kiérve megpróbáltuk párszor ledobni és visszahúzni, eredménytelenül. Szorított az idő, így hát úgy rögzítettük, ahogy tudtuk és elindultunk Sines felé. Szicilia alatt kifogtunk egy 6-os erejűt, s ezzel megkezdődött a két és fél hetes mizériánk.
Kint az Atlantin megkezdődött a már rég nem hallott, tapasztalt rollázás. (dülöngélés) Épp beszéltük is a Kápóval, hogy egyikünk sem emlékszik, hogy mikor rolláztunk így utoljára. (bennem azért még élénkem él az elmúlt négy év négy tájfunjának emléke, de ebből csak három volt igazán rossz, amikor a hajógyári öbölben voltunk lefektetve és minimum személyzettel kellett kihajóznunk, a vihart átvészelendő)
Sineshez érve 4-es erejű szélben 4-5 méteres döghullámzásban futottunk neki az első próbálkozásnak.
Ide majd megpróbálok beszúrni egy képet, hogy érzékeltessem a manőver „nonszensze” voltát.
Általában simán csak ráhúzunk a hullámtörőre, jobbra elfordulunk és hátraveretve beállunk a part mellé. (vontatók segítségével természetesen) Most azonban úgy látta jobbnak, hogy balra forduljunk, amiben volt is némi ráció, azt tervezvén, hogy a hajó farát amilyen gyorsan csak lehet, bejuttassuk a hullámtörő mögé így esélyt adva a vontatónak, hogy teljes erejével kontrollálni tudja a mozgásunkat. Ember tervez…… Épp csak, hogy egy vonalba került a farunk a hullámtörővel, amikor is elszakadt a vontatókötél. A szél és a „dögök” (holt hullámzás) vészes gyorsasággal vitt a sekélyes felé. A második nekifutás már csak egy kényszeres hülyeségre sikeredett. Mondtam a kalauznak, hogy tegyünk egy kört és próbáljuk meg „hagyományosan”. Na, ez végre eredményre vezetett. Ez a fenti kis manőver általában egy órát vesz igénybe. Nekünk sikerült 4 óra alatt abszolválni….és a java még csak ezután jött.
Folyt. Köv.
