Még éjfélt megelőzően, váratlanul beindult a tűz jelző. Na, hál’ Istennek más se hiányzott. Aki hallot már ilyet, az nem igen ijed meg tőle, különösen nem napközben, de éjszaka sem kapott még senki infarktust a hallatán (bár igen ocsmány módon üvölt). Mondjuk úgy, hogy a napi rutin része. Sokszor előfordul, hogy elfelejtik egy adott helyen, mint például a gépműhely izolálni az érzékelőt, aztán pl. a hegesztésből felszálló füst beindítja a rendszert. Amikor azonban láttam az Arkady-t kirohanni a kabinjából én is elkezdtem kapkodni a kurta lábaim, mert ha ő fut, akkor az csak bajt jelenthet. Felrohantam a hídra és rácsaptam a CCTV kameráinak a vezérlőjére,  bőszen pásztázva a gépteret. Semmi. Húúúúú. Hívom a gépházat, kérdem mi van? Áááá semmi különös, csak egy kisebb trafó égett hamuvá, a kontrol teremben meg vágni lehet a füstöt – jött a válasz. Szép. Az előbb még a kabinom ablakából gyönyörködtem a közeli faluból fellőtt rakétákban, most meg lett egy saját tüzijátékom. Mindegy, nem lett komolyabb baj belőle, eset lezárva.

Az éjféli koccintást követően, beugrottam a rongyok közé, mert 0430-ra vártuk a révkalauzt. 0330 telefon, kelni kell. Irány a híd, kávé.

A kaluz pattog, hogy menjünk már, mert egy hajó a helyünkre vár. Farzsebemből előrántottam a sármom....megpróbáltam elbűvölni: „Xin Nhie Quai Lie” – mondtam.....Boldog Új Évet.  Elvigyorodott.

Az apály éppen beindulóban volt, ezért csak óvatosan engedtük el a köteleket. Kérdem a kalauzt nem bánná e ha elinditom a gépet, mert visz bennünket a víz? Nem, nem.....nem kell még. A daliani estből tanulva én azért indítottam volna, de ha nem kell, hát nem kell. Nem vagyok egy erőszkos alak.  Fordulunk kifelé – feltolom a telegráfot - dead slow ahead–....30-40-50 mp......semmi. Szólok a chiefnek matenek, hogy hívja a gépházat. Stoppot kérnek és egy újabb indítást. Elindult..... Húúúú. Kőszikla a szivemről le, egyenesen a lábfejemre. Reggeli adrenalin fröccs letudva.

Miközben az egyik kezemmel a telegráfot toszogattam, a másikkal az orrsugár kormányt csavargattam, a harmadikkal walkie-talkit tartottam, a negyedikkel a kalauznak adtam szív masszázst. Tudott ez a Shiva valamit.

Utolsó parancs  engedd el a hátsó springet. A srác hátul nyugtázza, meglazítja őket, a kikötő munkások pedig egy elegáns mozdulattal eldobják  a bakról. Na hová? Hát rá a fenderek tetejére, ahol kötél végén lévő hurok szerencsésen be is akadt. (fender az egy olyan szerkezet amelyen a hajó nyugszik kikötéskor, de ebbe most ne menjünk bele) A vontatók húznak, a kötél feszül.....se tölem, se hozzád. Már azon voltam, hogy elvágatom velük, amikor az egyik kikötő munkás lemászott és valahogy kiszabadította. Innentől már jutalom játék volt az egész....

Összegezve a Szilveszter éjszakáját:

• Kerestem némi pénzt, bár nem magamnak, de akkor is,
• Volt tüzijáték, aminek örültem, mert szép volt,
• Volt egy kisebb tűz a gépházban, aminek nem örültem és nem volt szép,
• Az manőver alatti „adrenalin rush” okán, a kalandvágyam is kielégülést nyert,
• ....az mondjuk nem volt, de beígértem az Arkady-nak, még egy ilyen gép izé...és kárt teszek benne...