Avagy.... Józsi hol vagy, Józsi hol vagy....gyere gyere, jöjj már ....(egyen meg a fene) már nem sokáig bírom.....
Szingapúrból egészen rendesen megrakva indultunk el. Van 100+ hűtőkonténerünk is, ami nem sok, de nem is kevés. Mint minden más elektronikus „cucc” ez is az elek dolga. Pontosabban az esetleges javítás, már ha szükség van rá. A konténerek nagy része manapság modemmel van ellátva és az őket figyelő kompjuterrel vannak összekötve. Mondom nagy része, de nem mind. Ezért aztán reggel és este egy éppen arra kijelőlt „fedélzetis” (matróz, tisztjelölölt vagy asszisztens) végig járja az összeset és ha valami rendellenességet észlel azt jelenti a csúfnak. (chief mate) Ez a nem éppen hálás feladat, jelenleg a fedélzeti tisztjelöltre és az asszisztensre hárul. Talán már mondtam, hogy rendes kis gyerekek, keményen dolgoznak, bár „common sense” (józan paraszti ész) dolgában egyik sincs eleresztve. A feladat maga nem bonyolult, végig kell járni a hajót és minden egyes konténert meg kell nézni. A nehézség abból adódik, hogy létrára fel, létráról le kell mászni. Ha még egymás közelében volnának csak hagyján, de szét vannak szórva, itt is egy pár, meg ott is. Amúgy sürű kis gyerek mindkettő, (fülöp és polák mellesleg) nem kell sajnálni őket, nem fognak belehalni. És itt jön képbe megint az én „szerelmetes” elekem. Volt már róla szó. Fura alak. Bizton állíthatom, hogy sosem volt a szocialista munka hőse és valószínüleg már nem is lesz.....de nem a rendszerváltás okán. Majdhogynem, személyes sértésnek veszi, ha valamiért hívják. Kicsit javult a helyzet azóta, hogy Karácsonykor leordítottam a fejét, de paradigma váltásról szó sincs. Tegnap este Bartek (a polák) talált egy konténert, aminek minusz két fokosnak kellett volna lennie, de nem annyit mutatott. Az elek kikokosította őket, hogy nem kell azonnal „parázni”, lehet, hogy csak leolvaszt a konténer, vagy csak éppen abban a fázisban van amikor a visszatérő levegő hőmérséklete eltér a beállított értéktől, ilyen kis „firlefrancokért” őt ne zaklassák. Szófogadó gyerekek, meg egy kicsit agyatlanok is (de hát ezért tisztjelöltek ) ”Asszem” én sem voltam sokkal különb....illetve dehogynem.....mert sokkal rosszabb voltam. Én mindent jobban tudtam, amiért a „Pipás” (isten nyugosztalja) be is szorítottegyszer a sarokba. (ettől függetlenül szeretném hinni, hogy szeretett...nekem legalább is ezt mondta,.... miután megvert) Reggel persze ugyanez pepitában, csak a merénylő az asszisztens volt. Magam a kompjuter által generált naplófájlokat nem „látom”, mert kódolva vannak, de a csúf által vezetett excel táblázatot igen. Hogy miért néztem meg ma? Halovány lila.....gőzöm sincs. De megnéztem. Hívtam Timberlaket. Lesápadt. „Most akkor izé, hogy má’...” habogott össze-vissza. Majdnem megsajnáltam.(áááá dehogy) Kifejezetten élveztem, ahogy összeomlani láttam a germán perfekcionizmusra alapozott méltóságát. „Figyelj jó gyerek...hívd az eleket, próbálja megjavítani, aztán készítsetek egy hiba jegyzőkönyvet tegnapra datálva.....ennyi”....mondtam. A történetnek itt vége is lehetne, mert a konténert az elek megjavította, a jegyzőkönyvet elküldtem, a bérlő meg megköszönte az erőfeszítéseinket. A kabinom tele van már (meg másom is) a sok köszönő e-maillel, most már jó lenne ha valahogy másként manifesztálódna a sok hála, de nem. Nincs mit tenni, ilyen időket élünk.....krízis van babám. Ma este éppen békésen vacsoráztam, amikor a Kadét elém állt, hogy beszélni szeretne velem. „Sürgős, vagy azért befejezhetem”? – kérdeztem. Rendes gyerek, mondja, hogy „persze....nyugodtan fejezzem be, megvár”. Agya nem sok van, de a szíve arany. Jól van - mondtam, 10 perc múlva a kabinomban..... a szőnyeg szélén.... jelenés. Jön, kopog. Gyere be, invitálom. „Captain, tudom hogy elbaltáztam, sajnálom és bocsánatot kérek....de az elek azt mondta blablabla..... és a chief mate is nagyon leszidott......”. „Na itt hagyjuk abba”, vágtam közbe.... A szine sárgás zöldre váltott, a homlokán apró izzadtság cseppek jelentek meg. Próbáltam, próbáltam....nem ment. Ez már nekem is sok volt....elvigyorodtam. „Figyusz drága barátom....a baj, az baj,.... ember halál nem történt, a konténert kijavította az elek....a kínai fokhagyma meg ennél sokkal többet is kibír......., nekem elég annyi is hogy idejöttél bocsánatot kérni”- mondtam. Szine piros-pozsgásra váltott, de vigyorra még nem telt tőle...inkább csak vicsorgott megkönnyebbülve. Nincs óvoda pedagógusi képesítésem, nem is vágytam rá soha. Azt viszont nagyon remélem, hogy mikor ezekből a gyerekekből tisztek lesznek, én, ha nem is az égi vizeken, de valahol a Balatonon fogok hajókázni, régmúlt árnyai felé merengve.......egy pohár (vagy inkbb kettő) Irsai Olivérrel a kezemben.
