.

Gioia Tauro

Sosem volt és sosem lesz a kedvenc kikötőm. A „gugli mapsszal” rákeresve, rögtön látható, hogy leginkább  egy női izé......nemiszerv, pontosabban hüvely keresztmetszetére hasonlít. Nem mennék tovább ezen a gondolaton, hogy akkor a Fabiola mi benne, de aki veszi a fáradtságot annak egyértelmű lesz, hogy mire is gondolok. Érkezés..... Kérdi a révkalauz állomás, hogy hány vontatót szeretnék? Kettőt, válaszoltam. A fordító medence hossza 600 méter, szélessége  400, nem hagy sok helyet hibázni. Mondja Giovanni: „Cápitanóóóó......az időjárás jóóóá, nem kellá kettőá.....” Nekem mindegy - mondom, akkor adj egyet..... Pontsan a révkalauzok azok, akik szeretnek minél több vontatót alkalmazni, de az idő tényleg szép volt, semmi szél, ám legyen. Az egyetlen dolog ami zavaró tényező lehet, a bejárat előtti keresztáramlat. Ezen könnyedén átverekszi magát az ember kellő sebességgel, bízva benne hogy rögtön utána kap is gép-hátrát a „bányából”. Talán írtam, talán nem, hogy mostanában vannak gondjaink, ezért Ryszard mindig lent van az „emergency stand” közelében és azonnal beavatkozik kézzel, ha az automatika vacakol. Hiba nélkül „behatoltunk”, majd jobbra fordulva beállítottuk magunkat a csatorna közepére, s elkezdtünk a hátrafelé menni a rakpartunk felé. Maga a csatorna meglehetősen szűk, még akkor is ha nem vesszük figyelembe a már part mellett álló hajókat, illetve a daruk belógó szárait. Kultúrhelyeken ilyenkor felemlik a daruk szárát megkönnyítve a manőverezést, de itt „Észak Afrikában” ez nem divat. Most, hogy megemelték a kéményünk magasságát, kevés olyan hely van a világon, ahol elférünk a daruszárak alatt. A simának indult manőver kezdett egyre hektikusabbá válni, volt teljesen jobbra, teljesen balra a kormányt....gép kicsit  előre, aztán félerő hátra....stb. Kérdem Giovannit: „te jó öreg a vontató mit csinál hátul?”....., mert ahogy látom, csak lóg rajtunk mint sörös ló ivarszerve, haszna meg semmi. „cápitanóóóóó, elnézéstááá, vontató parancsnokáá kissé indiszponáltááá.....tegnap volt a lánya esküvőjááá....”. Szóval részeg....nyugtáztam magamban. Biztosan a bazi nagy olasz esküvő miatt nem tudtatok 2 vontatót sem adni. Az egyik csapat totál kaput, a másik meg.....na de hagyjuk. Rendben. Megérkeztünk a rakpart mellé, adjuk a köteleket, mikor kérdi tőlem a kalauz: „Cápitááánóóóó, mikor csatoltuk fel a vontatótáá?..... Mondom.... 0542..... Jájjjááááá most 0639 van....Cápitáááánóóó,ha meghááládjuk az egy órátááá, akkor kettőőőá vontatót kell fizetniáááá.... „Na elmentek ti a büdös....p....tschába....” ( így tsch-val) – mondtam magamban – ott is csak halkan, mert én nem csak Commander , de egy gentleman is vagyok. (vannak olyanok, akik ezt megkérdőjelezik, lelkük rajta....)  Nem elég, hogy semmit sem csinált a vontató, még dupla tarifát is akartak....A vontatót gyorsan eldobtuk....kikötöttünk.... Ilyenkor fellélegzik az ember, mondván, hogy a neheze letudva, csak azt felejtettem el, hogy Itália egy kicsit közelebb van Afrikához, mint Európához.....