A balatoni vitorlás

Számomra szinte hihetetlen, hogy a balatoni vitorlázás, a sznobizmus – és ebből következően a modorosság – egyik fő hazai melegágya mennyire csúnyán kimaradt az eddigi felhozatalból. Jelen tipizálással ezt a tátongó lukat szeretném valamelyest befoltozni. Természetesen, ahogy az eddigi skatulyázós posztoknál megszokható volt, egy tetszőlegesen kiválasztott példányt legtöbbször nem csak egy skatulyában lehetne nyugodt szívvel elhelyezni. A lista nem teljes, tudom, hogy több van a témában, még mielőtt valami smartass betámadna.

A gazdagok

Valami furcsa okból kifolyólag az átlagember (t.i. a jelen levőkön kívül mindenki) agyában az a kép él a vitorlásokról, hogy mindenképp sok pénzük van, kezdjük tehát azokkal, akikre ez igaz is: a gazdagokkal. A balatoni vitorlások ezen fajtáján belül alapvetően két, gyökeresen eltérő típust lehet megkülönböztetni: a profit, és az újgazdagot.

a) A profi:

Minden tiszteletet megérdemlő típus, csak a teljesség kedvéért került bele az irományba. Ismeri, és betűre betartja a HSZ-t, kimért, következetes, és ennél fogva sikeres is. Ha versenyző, akkor drága, a legújabb technológiai újításokkal felszerelt hajója van. Ennek megfelelően talán mindössze annyi tud néha idegesíteni benne, hogy órákat tud beszélni az új csörlőjéről, illetve hogy van képe panaszkodni a különböző felmerülő költségekről („A legutóbbi kékszalagon is fejenként 5000 eurót kellett fizetni a legénységnek, mekkora lehúzás már ez!”).

b) Az újgazdag

Messze a legidegesítőbb típus az egész tavon. A (drága) hajójával bánni nem tud, de nem is akar, jogosítványa hamisított. Egy gyenge hármasnál erősebb szélben nem nagyon lehet vele találkozni, de már ilyenkor is motorral halad vissza a kikötő felé, mert vége a napozási lehetőségnek, meg a szilikonos kurva amúgyis behányt. A szabályokat nem ismeri, így hiába üvölti neki bármelyik másik kaszt tagja, hogy bekbórd, gecire nem fogja érteni, továbbá hiába megy motorral, nem ad elsőbbséget: a sunyibb fajtája még fent is hagyja lobogni a vitorlát, és azt várja, hogy majd nem halljuk meg a motor hangját. Végzete általában akkor éri el, amikor egyszer mégis elkapja egy vihar (esetleg miután a Balatonról átnyergelt a tengerre, merthogy az mennyivel menőbb) és, szerencsés esetben, kihullik a természetes szelekció rostáján.

A céges

Az újgazdagnál egy fokkal jobb: általában multinál dolgozik jó pénzért, tisztességes úton szerzett jogosítványt, és nagyjából tudja kezelni a hajót. A vitorlázást leginkább céges események keretei között űzi, csapatépítés, bebaszós hétvége, stb. A hétköznapi környezetéből magával hozza a tudálékoskodó, bizalmaskodó multis stílust, és igyekszik magát két „szakmai” magazin elolvasása után bennfentesként feltüntetni. Ha többen vannak, versenyeznek, hogy ki mit tud és kivel találkozott, gyakran becenéven emlegetve szegről-végről ismerős (ott volt az illető könyvének a dedikálásán és váltottak két szót) sportembereket. Élvezettel hallgatja a (később részletezett) öregek, illetve a profik elbeszéléseit, később saját történetként továbbadva azokat.
Irritatív alfaja a wannabe-profi, aki tehetség és elhivatottság híján sose fog profivá válni, ellenben mindenkit ki tud valamiből oktatni. Ő az, aki elvárja, hogy szigorúan betartsad a szabályokat, de csak addig, amíg neki van elsőbbsége (ha nincs akkor meg a te kurva anyádat, mert „miért hozol ilyen nehéz helyzetbe, igazán elengedhettél volna”). Általában hozza a még tenyérbemászóbb tizen-huszonéves gyerekeit (ismertetőjel: seklit hord az iskolatáskáján, merthogy ő mekkora vitorlás) a versenyekre, hogy segítsenek a kurvaanyázásban.

Az öreg

Az öreg általában ha nem is profi, de legalább valamelyik SC versenyzője a mai napig. Gyönyörű, közepesen nehezen kezelhető, régi versenyhajójára mindenki nyálcsorgatva  irigykedik, ennek megfelelően ifjabb korában rengeteg ingyen zsákolásban volt része, melyek történetét férfiak társaságában előszeretettel meséli. Tudásához semmi kétség nem fér, ám a nap előrehaladtával elfogyasztott szesz hatására („mannschaft töltsön már a kormányosnak még egy védőitalt”) igencsak megkopik, ekkor ifjabb kollégáinak meg kell várnia amíg elalszik, hogy ne dumáljon bele többet a navigációba.

A vitorlafetisiszta

Ez a kategória erős átfedést mutat az öreggel. Arról lehet megismerni, hogy bárhol, bármilyen szűk helyen kizárólag vitorlával (esetleg evezővel) hajlandó közlekedni, és hangosan káromkodva szidja azt, aki csak motorral tud beállni a kikötőbe. (Abból a szempontból igaza van, hogy alap kéne legyen, hogy motor nélkül is menjen mindenkinek minden manőver, de a kikötők zsúfoltsága, és a mezőny erőteljes hígulása miatt mégis üdvözölném, ha az Adria után a Balatonon is betiltanák a vitorlázva beállást, ha van motor a hajódon. )

Az enciklopédia

Vitorlázni nem nagyon tud, viszont valahogy állandóan ott lóg valamelyik vitorlástelep körül. Sportbeli hiányosságait lexikális tudásával kompenzálja: fejből fújja az összes kékszalag, országos bajnokság, évadzáró, stb. minden egyes részeredményét, és Szepesi Györgyöt megszégyenítő szenvedéllyel tud olyan eseményekről utólag is tudósítani, amelyeken sose vett részt. Ezen kívül arra veri a nyálát, hogy az összes hajótípust messziről felismeri,  és fitymálóan néz, ha te nem. Leállítani úgy lehet, hogy valami égbekiáltó faszságot mondasz neki, ekkor megsértődik a tudatlanságodon, és elvonul.

A vitorlástáborok népe

a) A versenyző

Valahogy mindig előjoga van a legjobb hajóhoz, ennek következtében a házi versenyeken mindig nyer. Ez a folyamat addig erősíti magát, amíg az edző elküldi egy igazi bajnokságra, ahol csúfos vereséget szenved és abbahagyja a versenyzést. Felsőbbrendűségi érzésétől vezérelve gyakran produkálja magát a lányoknak, amivel legtöbbször semmit nem ér el.

b) A hülyegyerek

Általában a szülei nagy fejesek és meglepően normálisak. Szegény gyerekre viszont kevés idejük juthatott, mert a társasági élet alapvető szabályaival sincs tisztában, dagadt, és még mellette a felfogása is elég lassú. Testsúlyával fordított arányban áll a fizikatudása és az egyensúlyérzéke, jellemzően akkor jön át a te oldaladra segíteni kibogozni valamit, amikor a hajó már alapból feléd készül felborulni. Mindenki szivatja, kivéve az edzőt, aki eleinte – ismervén a szülők pozícióját – védelmébe veszi. Végül az ő türelme is elfogy, amikor a gyereket úgy kell Optimist-estül valamelyik katamarán elől kimentenie a motorossal.

c) A barbár

Neki bármilyen tábor jó lenne, ugyanis a vitorlázásnál sokkal jobban érdekli a különböző állatok baszogatása (pecázás, vizisikló-, gyík- és békakergetés), valamint a jobbnál jobb csínyek kiagyalása. Általában valami külsőssel is összetűzésbe keveredik (például amikor a kopasz állat gumimatracon alvó nőjét megdobja vizes szivaccsal), melynek folyományaként a sértettet a tábor vezetőinek kell lenyugtatnia. A rábízott hajókkal is bevállal akármilyen meredek manővert pusztán a poén kedvéért, ennél fogva a hülyegyerek után ő jelenti a legnagyobb kockázatot a fenntartó számára.