Afrika most egy kicsit felejtős….újra Fabiola következik. Hogy, hogy sem Április 10.-én egyszer csak Hong Kongban találtam magam.
Hong Kong maga nem egy rossz hely, de a hajó jelenlegi rotációja miatt, a hátam közepére sem kívántam. Alighogy megérkeztem, néhány óra elteltével elhajóztunk Yantianba. Ez a kikötő a sziget másik felén található, mondhatni karnyújtásnyira. Hogy miért így szervezik az utat gőzöm sincs, de biztosan a piszkos anyagiak állhatnak a háttérben. Yantian még csak hagyján lett volna, de onnan elhajózva ismét Hong Kongban találtuk magunkat, tranzitban Chiwan felé. Három nap, három kikötő. Ilyen nagy döggel “feederelni” ám csak az igazi kaland.
Közben azért ráéreztem a “big mama” manőverképességére is. Gyorsulással nincs igazán baj, de a megállás már egy egészen más tészta. Teljes manőver sebességről (23,4 csomó), lelassulni 18 csomóra 1 óra 20 percbe telik. Nem árt előre megtervezni egy érkezést, nehogy meglepetés érje az ember fiát a révkalauz állomáshoz érkezvén.
Chiwant elhagyván a merülésünk 15,5 méter volt. Ekkora merüléssel egész lassúval haladva (dead slow – 8 csomó), már eléggé makrancossá válik a “hölgy”. Előfordult például (ez már Elba 1-hez közelítve), hogy 30 fokot is rákellet tartani, hogy “egyenesben” maradjon. Bár a rakomány súlya alapján “full-ra” voltunk rakva, a fedélzeti rakomány mennyisége jócskán elmaradt a maximálistól, így a szélnek kitett felület sem érte el a cirka 10000 m2-t.
10000 m2 vagy sem, abba is bele tud kapaszkodni a szél, aztán jön a száraz falevél effektus.
Valahol már szerintem említettem, hogy manőverek alkalmával mindig barna alsóneműt viselek, így ha meg is történik a “baj”, legalább nem látszik a nyoma:-).
