Itt krízis, itt van újra….
A franc essen bele, aki kitalálta.
Az imént kaptam egy e-mailt Manilából, hogy tekintettel a pénzpiacok újabb mélyrepülésére, lecsökkentik a személyzetem. Első lépésben a kabinpincért, majd egy matrózt illetve egy harmadik (fedélzeti) tisztet.
Volt már rá példa, a 2009-es válság idején, hogy levették a fentiek mellett a gép harmadik tiszteket is. Ezt követően meg valami idióta, aki tengervizet is csak akváriumban látott, azzal az ötlettel állt elő, hogy elektrikusok nélkül is lehet hajózni.
Annak, aki nem tudná, az elektrikus az egy olyan villanyszerelő, aki mindenhez ért, ami villany, legyen az motor, szenzor, gyenge vagy erősáramú berendezés. Többnyire a hajón az „eleket” kivéve senki sem ért a delejhez. Az én tudásom is kimerül annyiban, ha letolt gatyával belep..lok a konnektorba, akkor valami megrázó élményben lesz részem. Ezzel a gépészek (továbbiakban gepárdok), nagy része is így van.
Sajnálom a kabinpincéremet. Már írtam róla…..Ő az a bizonyos Primitivo Aragon. Tényleg kétbites, de borzasztóan udvarias és nem utolsósorban nagyon tiszta. Nem akarom elhinni, hogy a hajótulajdonos az Ő kis szaros fizetésével fog kijönni az átmeneti pénzügyi zavarából. Hiába, no, bár fejétől bűzlik a hal, azért még is a farkát szokták levágni.
Visszatérve a személyzetcsökkentésre úgy általában. Szóval, ha egy cég elküld, mert nem tud alkalmazni, mert esetleg túl drágának talál, milyen alapon várja el, hogy majd vissza gyere, mikor eljönnek újra a jobb idők. Lojalitást várnak tőled, úgy, hogy maguk, hírből sem ismerik a szó jelentését. Ahogy 2010-2011-ben egy kicsit jobban ment a helyzet szerették volna visszaállítani a régi formációt, de nem volt ember. Elmentek és szarnak visszajönni.
Jut eszembe:
Az öreg székely elmegy az ügyvédhez, és előadja, hogy válni szeretne.
– De hát miért? – kérdezi az ügyvéd meglepetten.
– Hát, mert kiderült, hogy a háború alatt megcsalt az asszony.
– Na, de bátyám! Hát maga sosem csalta meg az asszonyt?
Az öreg büszkén kihúzza magát, megpödri a bajszát, és így válaszol:
– Hát hogyne csaltam volna meg, a számát sem tudom hányszor.
– És tudott ezekről az asszony?
– Hát hogyne tudott volna!
– És mindig megbocsátott? – kérdi a kibékítésben reménykedve az ügyvéd.
– Hát persze, hogy meg.
– Na, látja bátyám! Ha az asszony megbocsátotta magának a félrelépéseit, akkor maga miért nem tud megbocsátani neki?
– Nem úgy van az! – feleli az öreg székely. – Tudja, ha én belelépek a ganéjba, akkor lemosom a csizmámat, oszt kész. De ha a tehén beleszarik az én csizmámba, akkor azt a csizmát én már többé nem állhatom!
A már említett előző krízis kapcsán, egy beszállás előtt, amikor megkaptam a szerződésem, láttam ám, hogy kevesebb a lé, mint a szokásos. Rákérdeztem és azt a választ kaptam, hogy ez amolyan válságfizetés, megértésemet kérik. Én megértő ember vagyok, ha az a pár pitykó segíti a cégemet kimászni a gödörből, ám legyen. Beszállván, készítettem az aktuális havi fizetés kimutatást, s legnagyobb megdöbbenésemre látom ám, hogy a kápó fizetése mit sem változott.
Ebből is látszik, hogy bár az Úr színe előtt mindenki egyenlő, azért mindig vannak egyenlőbbek. Tettem már le annyit az asztalra, hogy rögtön pennát ragadtam és írtam egy mail-t, hogy „EMMEGMI”? Mondták, hogy bocsesz és visszaállították az eredeti status quo-t.
Bepróbálkoztak és megszívták.
A leányvállalatunknál tovább mentek a hülyeséggel (még mindig a 2009-es válságról beszélünk), s a barátom 8500 konténeres hajóját 15 emberrel futtatták. Valami (parti) elmebajnok ott azt találta ki, hogy szakács sem kell. Anyád….aztán, hogy a faxomban lehet hónapokig hamburgeren vagy madáreledelen (cornflakes-t hívom így) élni? Ekkor mondta nekik az én kemény f…szú román barátom, hogy „én megyek haza, ti meg dugjátok föl magatoknak a rocsótokat, mind a 8500 konténerrel együtt”.
Ha így folytatódik a helyzet, lehet, hogy én 12500 konténert kell, hogy felkínáljak nekik
