Hogy én ezt mennyire utálom…. Idestova öt hónapja nem dohányzom (na, ja, egy-egy iszósabb alkalmat kivéve), s egész jól meg is tudtam eddig állni, de Szuez már megint kihozta belőlem az állatot. A bérlő, hogy spóroljon az illetéken, reggel hatra rendelt bennünket a „southern reporting linehoz”. Ez majdnem mindenkinek jó, kivéve persze a személyzetet. Miért? Mert. Normál esetben az érkezés határideje 2300 óra, hogy a következő, reggeli konvojjal át tudj menni. Ez esetben még érkezéskor lezavarod a hatósági vizsgálatokat (rablók, haramiák) és marad egy kis időd reggel négyig, ötig pihenni az átkelés előtt. Az „okos” arabok kitalálták, hogy kedvezménnyel illetik azokat, akik képesek indulásra beesni, s feltöltik az amúgy hiányos konvojt. Mit mondjak, az olaszok előszeretettel élnek vele.
Maga az átkelés jó esetben 12 óra. Általában a nagy konténer hajók mennek elől, majd a tankerek és a gázszállítók következnek, a legvégén pedig a slepp - a lassú, vén rozsdatemetők - …. zárják a sort. „Késői” érkezésünk mián azonban most az utolsók egyike lettünk, annak minden örömével. A mi legkisebb sebességünk (dead slow ahead) 8 csomó, ami egyes „slepp osztályú” hajók maximuma, hátszéllel és áramlattal. Ilyenkor van aztán a „kis gázfröccs, gépet megállít, kis gázfröccs, gépet megállít”… Istenem, hogy a gépészek ezt, hogy utálják…. Azzal, hogy nincs sebességünk, jelentősen csökken a hajó kormány képessége is……. na, az meg a kormányos matrózok rémálma. Szóval egy ilyen átkelés alkalmával mindenki jól szórakozik.
Ha történetesen személyzetváltást kell alkalmazni, azt úgy szoktuk szervezni, hogy a váltók bejönnek Szuezben, a tranzit alatt megtörténik az átadás-átvétel, majd a hazautazók Port Saidnál szépen kiszállnak. (nem mindenkire érvényes, de matrózoknál esetleg junior tiszteknél előfordul, mint ahogy történt ez most is) Még előző nap megcsináltam a végelszámolást, kifizettem őket. A papírmunkával azonban vártam (tengerészkönyv aláírása, hajózási igazolás, mert azt mindenki tudja, hogy nálunk csak az az igaz, ami már elmúlt), gondolván, hogy bőven lesz még rá időm Port Saidig. Hát nem lett. Alighogy ledobtuk a „görbevasat”, hívott az ügynök, hogy a kihajózók legyenek készen, mert 10 perc múlva viszi ki őket. Az anyád……kapkodás, aláírás, pecsét…kézfogás….”have a nice flight” és már húztuk is a horgonyt.
A nap, ahogy kezdődött, úgy folytatódott. Itt most nem akarom az egyiptomi révkalauzok képességeit, viselkedését taglalni, de akinek már volt dolga magyarországi többségi kisebbséggel, az tudni fogja, hogy mire gondolok.
1900 órakor kihajítottam őket a hajóról és egy laza csuklómozdulattal, föltoltam a telegráfot „full ahead-re. (padlógáz) ….. jó három hétre elfelejthetjük Egyiptomot. Ha minden jól megy már csak kettő tranzitom maradt hátra ezalatt a szerződés alatt, ha rosszul akkor három L.
