Le Havre-ból elhajózva a lovak közécsaptam, mert szerettem volna még éjfél előtt megérkezni a horgonyzóhelyre Antwerpen elé. A doveri szorosba érve visszavettem a sebességet (manőver sebességre), de a 40 csomós nyugati széllel, meg a kedvező áramlattal a hátam mögött még mindig 24 csomóval rongyoltunk Antwerpen felé. Mint azt vártuk is, bevitelről szó sem lehetett. Tíz órára, már horgonyon álltunk és vártuk az éjfélt. 10 perccel éjfél előtt felsorakoztattam a népemet a hídon. A gepárdoknak a Kápó már a Le Havre-i elhajózás után bejelentette a szabadnapot, így közülük többen is csak segítséggel tudták megtenni az utolsó emeletet a hídra. Éjfélkor aztán, ahogy szoktuk….megszólaltattuk a hajókürtöt és koccintottunk a jófajta francia pezsgőnkkel, amit még „csiga országban” szereztem be. Kettőig elszipókázgattunk, aztán a törött poharak meg a néhány öntudatát vesztett gépész eltakarítása után nyugalomra tértünk. Elsejére terveztük a partit, mert tudtuk, hogy másodikáig nem fognak zaklatni bennünket. Az újévi parti, ahogy azt vártam is meglehetősen szolidra sikeredett. Azok, akik a sebeiket nyalogatták még az előző napról csak kólázgattak, a többiek pedig békésen iddogáltak. Az előző barba vett nekik valami szipi-szupi karaoke szettet, azt nyúzták kifáradásig. Ezt csak azért sérelmeztem, mert magam viszont előző ittlétemkor vettem három gitárt, meg egy keyboardot, várván, hogy majd az kíséri a „táncmulatságot”, ahogy előtte nem egyszer. Tévedtem, nem így lett.

Eljött a másodika, majd a harmadika….semmi. Kora este hívtak, hogy reggel négyre legyünk a révkalauz állomásnál. Megírtam az éjszakára szóló utasításaimat, hogy ki mikor, merre…..majd éjfélkor elfeküdtem. Fél egykor hív a második sior, hogy nem kell sehová sem mennünk, helikopterrel hozzák majd a kalauzt. Jó…..menetrend átszervezve…..dőlnék vissza aludni, mikor újra hív. Pozitív hős, hídra fel, kávé….s majd mint égből az áldás a révkalauz is leereszkedett a hídszárnyra. Szokásos üdvözlés, majd enyhén kínai stílusban, mondja, hogy húzzuk a görbevasat, mert hét órára Flushingnál kell lennünk. 40-50 csomós szélben az nem olyan egyszerű, de megígértem neki, hogy mindent megteszünk a szent cél érdekében. Normál esetben 3 perc egy lánchosszat (27,5 m) felhúzni, most ez azért egy kicsit több volt. Mikor már hat lánchossz volt a fedélzeten, mondja, hogy ”állj meg állj hééééé”…..a rakpartunk foglalt és az erős szél miatt az ott álló hajó nem tudja elhagyni a rakpartot. Adtam egy kabint a pilotnak, s magam is elvonultam hunyni. Alighogy elaludtam, hívnak már megint, hogy jön a helikopter és elviszi a révkalauzt……vigye, ha kell neki. Azóta még egy naptelt el, változó 7-8-9-es időkkel. Az eső néha nem is esik, csak vízszintesen, gravitációt meghazudtolva száll. Holnapra valami javulást várunk….lehet, hogy az lesz a mi napunk? Mondjuk én még ellennék itt párnapig…könnyű pénz….lógatom a lában,….meg hülyeségeket írogatok…..