Kicsit előreszaladtam az eseményekkel….
A megérkezés….
No, az jó zajosra sikeredett. A hírverés oka a nagyságunk volt, mi más is lehetett volna? Még soha ekkora hajó nem kereste fel az Államok egyetlen kikötőjét sem.
Andy Warhol szerint mindenki életében van, vagy lehet 15 percnyi hírnév. (nem szószerinti fordítás….haggyáááá máááá). No, nekünk kijutott. Volt görögtűz, tűzijáték, csinnadratta…. Magam nem vagyok híve az efféle hülyeségeknek, s itt megint csak klasszikust idézek, a „Hugyos Józsit”, ……”mindenki menjen a francba, engem meg hagyjanak békén vizelni”. Volt fotóckodás, TV interjú, szalagcím….
De hátra volt ám még a fekete leves…..
Minden hajó első útján az Államokba, át kell, hogy essen a Parti Őrség szemlén (Initial Coast Guard inspection). Már érkezésünk előtt beharangozták a jövetelüket, így nem ért bennünket meglepetésként. Magam hat évet szolgáltam egy olyan járaton, melynek része volt néhány amerikai kikötő is, így mondhatom, hogy van gyakorlatom benne, annak ellenére, hogy 9 éve jártam a világnak ezen a táján utoljára.
Tartották a szavukat, másnap reggel kilenckor 4 tiszt jelent meg a hajón. Jobb dolgunk nem lévén, próbáltunk a kedvükbe járni. Részemről a papírok rendben találtattak, a gépek, berendezések, jól működtek, a csónak és tűzgyakorlat flottul ment. Jól tehettük a dolgunkat, mert délután négykor aláírták a jegyzőkönyvet anélkül, hogy bármiféle megjegyzést vagy hiányosságot észrevételeztek volna. Itt azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy a fő érdem az első tisztemet, a Florint illeti. Két héten keresztül (a Csendes óceáni átkelés alatt) kérlelhetetlenül ütötte-vágta a népet, próbálván valami tudományt a fejükbe verni.
Szép, szép a siker, ám a hab a tortán azonban még sem ez volt, hanem a másnapi látogatóim. Gyerekkori barátom (Molnár László – repülőgép kapitány) húgát vártam a családjával. Volt némi akadály (kiskorúak nem engedhetők be a kikötőbe), de ez gyorsan rendezésre került, így bejöhettek a hajóra. (ugye-ugye mit tesz az VIP-nek lenni). No, Magdi barátnőmet ide s-tova 25 éve nem láttam. Mikor úgy kétévente hazalátogattak én mindig a tengeren voltam…. Ennél már csak egy hülyébb történetem van….az pedig egy óvodástársamhoz a Kusztor Ágihoz fűződik, akivel 30 év után Durban-ben futottunk össze. Jó volt őket látni. A Magdi dicséretére legyen mondva, gyerekei Gregory és Sophy kiválóan beszélnek magyarul, még csak egy leheletnyi akcentust sem véltem kihallani, pedig hegyeztem a fülem, elhihetitek. Valószínűleg baby-sitternek sem lehetek utolsó, mert egyáltalán nem akaródzott nekik hazamenni, sőt megfenyegettek, ha máskor is jövök, majd ismét meglátogatnak. Én ugyan nem bánom, „jöjjön (aminek) - akinek, jönnie kell”.
Végül is 3 és fél napot töltöttünk Los Angelesben. Konténerhajó esetében ez maga a paradicsom. Volt idő kimenni, vásárolni, lábat lógatni…..szép volt, jó volt….elmúlt. Irány San Francisco Oakland…..
