(Moha kollégám remélem, díjazza majd a többes szám első személyt).
Hogy mások is értsék, ez egy igen elterjedt forma a tengerészkapitányok között, miszerint:
- bevittem a hajómat a kikötőbe
- megraktam a hajómat
- és zátonyra futottUNK J…..a kollektív felelősség ugyebár J.
Velem is előfordul, mit tagadjam…függetlenül attól, hogy még nem vagyok teljesen elszállva magamtól. Be-belátom, ha hibázom, sőt még bocsánatkérésre is hajlandó vagyok, ha magával ragad a hév és mondok olyat, amit normál esetben nem mondanék. Korunk menedzser betegsége a stressz….spongyát rá…..
No, de nem ez akart lenni az írás tárgya, hát „ugorgyunk”, ahogy azt Pósalaki bácsi szokta mondani volt.
A Március végi, mérgezett egérszerű ki-be rohangálásunk végén a bérlőnk azzal az ötlettel állt elő, hogy átraknak bennünket a „Pearl River” járatra. Hogy miért is nem csodálkoztam? Illetve csodálkoztam, mert, ahogy ezek szervezik a járatokat, már rég csődbe kellett volna, hogy menjenek, ehelyett világelsők. A franc se érti ezt.
Egy új járat beindítása rengeteg gonddal jár. Többségük nem a mi asztalunk, de jut belőle nekünk is bőven. Térképek beszerzése, útvonaltervezés, élelem, üzemanyag beszerzés, rendelés stb. Hong Kong környékén járkálva a térképek illetve az élelem beszerzése nem jelentett gondot, még ilyen rövid határidővel sem, hanem az üzemanyag…. Kaliforniában egy speciális rendelkezés van érvényben miszerint az üzemanyag kéntartalma nem haladhatja meg a 1.5%-t. No ilyen üzemanyagot nagytételben találni nem eccerű. (nem is sikerült nekik) Írja nekem „Signore Macaroni” Genfből, hogy sajnos nem tudnak ilyen üzemanyagot beszerezni, induljak csak el, majd lesz valami. Anyád….Nekünk volt ugyan majd 60 tonna, de az ajánlott útra az messze nem lett volna elég. Na és itt jön az „öreg róka”, figyelsz, Moha remélem. Elmerültem a rendelkezésben (California Air Resorurces Board – Marine Notice 2011-1) és megtaláltam a kiskaput. Szándékom szerint Tajvant magunk mögött hagyva, gömbi főkörön hajózva nem Point Conceptionnál értünk volna partot illetve hajóztunk volna Long Beachig a Santa Barbara csatornában, hanem San Clementét délről kerülve, majdnem egész a kikötő bejáratáig hajózhattunk nehézolajjal, s csak a legutolsó pillanatban kapcsoltunk át alacsony kéntartalmú gázolajra. Kihasználva a rendelkezés adta lehetőséget, a készletünk elégnek bizonyult. Volt „mille grazie Capitano”, bónusz viszont ép annyi, amennyit ti kaptatok….semmi.
Tengerésznek Amerikába menni felér egy büntetéssel. (annál már csak Nyugat Afrika rosszabb) Miért is? Mert azt mondom. Az Egyesült Államok 300 milliónyi lakosságának egy harmada ügyvéd a másik kétharmad pedig egymás beperléséből él. Ha nem hiszed, járj utána. Rendelkezések tömkelegének kell megfelelni, ha nem teszed, jön az 500, 5000, 50000 dolláros büntetés. Esetünkben természetesen a felső határok alkalmazandók, a határ pedig a csillagos ég. A leghülyébb bizonyítvány az „ázsiai molylepke mentességi bizonyítvány”. Na, nekünk ilyen nem volt, de szerencsékre nem is jártunk az amerikai utat megelőzően Koreánál északabbra, ahol is őshonos ez a dög. Kollégám s barátom járt úgy egyszer, hogy érkezés utáni bejáráskor a karantén tiszt talált egy döglött szitakötőt a fedélzeten. Lehetett volna akár amerikai is, de a karantén tiszt hajthatatlan volt, bizonygatta, hogy ezt Kínából hurcolták idáig. A kollégám kérte, hogy mutassa már meg a „made in China” feliratot a dögön. Nem talált vevőre a humorával, 1000 dollárjába került ez a kis vicc.
