Amikor azt mondják, hogy pótolhatatlan vagy, büszkén kihúzod magad. Én most pótolhatatlan vagyok…..nincsen váltóm. Nincs dagadó kebel, nincsenek örömkönnyek…csak fogaknak csikorgatása van. (ha legalább a fogászati költségeimet fedeznék)

A hozzáértők, már évek óta a hamarosan beköszöntő személyzet hiányról papolnak, hát itt van. A 20+ év alatt hozzászoktam, hogy nem percre pontosan váltanak. Pár nap ide vagy oda, tényleg nem számít, adott esetben még néhány hét sem. (több nap, több pénz, alapon)

Két dolog miatt vagyok kiakadva:

1. Jó 8 hónappal ezelőtt, előre letárgyaltam a dolgot a személyzetissel, miszerint ez év Augusztus 6.-án szeretnék feltétlenül otthon lenni. (25. házassági évfordulóm) Ígéret persze volt dögivel.

2. Amikor Béla kaftánt próbáltam idehozni a céghez, ugyan ez a hölgy azt mondta, hogy: „but, László we are up to the hilt with captains”.

Most nem, hogy 6.-án nem voltam otthon, de a két hónapja beígért Augusztus 22.-i váltásom is elúszott.

Csinálhatom ismét az egész észak-európai kört, pedig isten látja lelkem fáradok, valami lusta dög meg majd jön az utolsó kikötőbe és három hétig a lábát lógázza Port Klangig. A nyárnak is hamarosan vége van, ez fáj a legjobban. Az elmúlt szabadság a hó, fagy és köd jegyében telt. Ez a mostani egy kicsit jobbnak ígérkezik, mert kezdetben csak eső, nyirok és köd lesz, a fagyok majd csak beszállás előtt.

Ez van, most ezt szeretem….