Karácsony, 2013

Szingapúr után úti célunk Yantian volt, bőséges tartalékkal a zsebünkben. Ez jól is jött, hisz így a Karácsonyt menetben ünnepelhettük, nem zavartatván senki által.

Aki volt már hajón Karácsonykor, annak nem kell elmesélnem, hogy ez nem egy különösebben emelkedett ünnep.

Amikor még fiatal az ember, akkor még könnyebb elviselni. (illetve, talán akkor sem) Az én koromban azonban már vannak veszteségeink, vannak hátra hagyott szerettek……nem könnyű, na.

Azért próbálkozik az ember. A cégtől idén kaptunk egy eléggé míves tengerész zsákot, meg egy nagyméretű törülközőt a cég logójával. Elég soványka ajándék, ezért még Szingapúrban berendeltem egy halom édességet, mézes puszedlit, s mindenkinek egy-egy csoki mikulást (a fülöpök élnek halnak érte, nem is eszik meg, hónapokon át őrzik és viszik haza a gyerekeiknek). Így „hizlaltuk” fel az amúgy sem nagy zsákot. Volt öröm….és ezt most túlzás nélkül mondom.

Új a szakácsunk, s az előző pár napi teljesítménye alapján, nem vártam túl sokat. Tévedtem. Bár messze nem olyan jó, mint az előző, de becsülettel kitett magáért.

A Karácsonyt megelőző este tartottunk egy kis get-togethert (csak a tisztek), ami alaposan benyúlt az éjszakába. Kifejezett sikere volt az apám ágyas szilva pálinkájának, valamit az otthonról hozott gyulai kolbásznak.

Talán emiatt, vagy csak szimplán megérzés lehetett, de nem volt nagy hangulatom sem ünnepelni, sem inni a karácsonyi vacsorán. Este 10 körül diszkréten le is léptem mivel a fülöpök elkezdtek danolászni és sok-sok év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ez a legrosszabbul éneklő személyzet, akivel mostanában találkoztam. A többiek is lassan elszivárogtak. Egyedül az elektrikus és a második géptiszt maradt. Az elek is csak pusztán azért, mert szeretett volna a családjával beszélni telefonon. Első próbálkozásra azonban a felesége megkérte, hogy valamivel később tegye, mert éppen úton vannak hazafelé. A mi elekünk egy igazi tee-totaller, sosem ivott, illetve iszik alkoholt. (genetikailag modifikált ukrán) Felesége kérésének eleget téve nem aludni indult, hanem vissza a buliba. Ott aztán addig győzködte a második géptiszt (szintén ukrán, de az eredeti hamisítatlan kiadás), hogy igyon vele egy pohár bort, míg ráállt. Félúton járt a pohár az asztal és a szája között, mikor minden elsötétült. Black-out.

A későbbi vizsgálódás után sem sikerült semmi értelmes magyarázatot találni a black-outra, így maradt ez egyetlen elfogadható ok….az elek. A természetet megerőszakolni nem lehet…..egy anti alkesz, maradjon anti-alkesz……ne akarjon más  lenni, másnak mutatkozni.