A távol-keleti kör közel sem volt olyan rossz, mint szokott, illetve dehogynem. Rosszabb. Port Klangban szálltam be, majd egy rövid vágta következett (Szingapúr, Yantian, Chiwan, Xiamen). Xiamenből December 31.-én hajóztunk el, így éjfélkor csak egy koccintásra tellett, az igazi partit pedig következő este tartottuk. Horgonyon álltunk egy hétig, így volt idő kijózanodni. Az újév az egy hetes horgony ellenére nem kezdődött valami jól, mivel az éppen aktuális chief mate-met Yangshanból leváltották. Semmi szokatlan nincs ebben, lejárt az ideje, haza ment. Helyette jött a címben szereplő „nagyfater”. Halmozottan hátrányos helyzetű a szentem.
Merthogy:
1. Lengyel – ez még nem lenne akkora nagy baj.
2. volt rádió operátor – no, ez már komolyabb problémák forrása.
3. 60 éves – „aztakurva” – ezt már elég nehéz értelmezni, legalább is egy chief mate esetében.
Mivel a harmadik tisztem 58 éves (szintén volt rádió operátor) a chief-em meg 60, így én vagyok a második legfiatalabb a tisztek közül. (csak a második ver rám a 34 évével) Korábbi beosztásukból következően rengeteget beszélnek. Dolgokat, amiket el lehetne intézni két szóban, ők hatalmas körmondatokban teszik és ezzel teljesen az agyamra mennek. Nem csak az enyémre, mert a Kápó már elküldte a francba a chief-et és nem alaptalanul. Ha csak a beszélőkéje lenne túlfejlett, azzal még tudnék élni, de minden cselekedetében körülményes. Szimpla feladatokat a végtelenségig tud bonyolítani, amikor meg tenni kéne, csak totyog, mint a szaró galamb.
A yangshani eljövetel a szokásosnál is rosszabb volt. Miután kiraktuk a kalauzt csak „dead slow-al” tudtunk haladni jó három órát, mert az előző napok viharától partra kényszerült halászok az idő elültével épp akkor rajzottak ki. Este hétre, immáron kint a nyílt tengeren átadtam a chief-nek az őrséget, mondván, hogy a helyzet tiszta, lemegyek vacsorázni. Vacsora végeztével (legfeljebb 15 perc) épp csak visszaértem a kabinomba, mikor felbőgött a hajókürt. Felmentem a hídra. Mit ad Isten a fatert a kürt gombjára ragadva találtam, miközben határozottan összeütközési helyzetben voltunk két halásszal és egy kereskedelmi hajóval. Nem akarok részletekbe menni, de egyáltalán nem volt valami extrém forgalmi helyzet. Kellet hozzá egy kis hidegvér, egy kis kormány mozdulat, no meg a halászok részéről némi egészséges életösztön.
Az is gyanús, hogy a fater még a „régi” relatív motion displayt használja relatív vektorokkal és traillel. Nekem már ennyi elég, hogy az elkövetkező három hónapban az ő őrségében se aludjak nyugodtan.
Age factor – mondhatnánk. Ez azonban nem vigasz
