Cseppé lett csepp élet
Egy vízcsepp szállni akart,
mert azt hitte, tudja, mit akar:
repülni, felszállni az égbe,
s nem jeges éjen befagyni lék létbe.
Hát páraként felemelkedett, szemlélt,
nem elmélkedett,
odafentről látta a tavát,
de pocsolyát, és nem hatalmas hazát.
Majd egy felhővel tovarepült,
kétsége, félelme elült.
Szállt patak, folyó, tó, s tenger felett,
rengeteg lent ragadt rokontól megremegett.
Ám a remegés dörgéssé zajult,
áram rázta a fellegben vadul.
Szél apó felkapta messzire repítve,
Nem lesz baj – susogta, s ő ezt elhitte.
Becsapódott, szétesett,
és eggyé vált, csepp testét
nyomta cseppet,
mint vállhoz a vállt.
A víztömeg felfogta, ő megérkezett.
Csak egy sirály látta szállva a víz felett.
S mikor már újra úszott javában,
a tavában találta magát – a Hazában.
