Lángost sütöttem.....
Már megint elragadott a hév és nekiálltam lángost sütni. Most az orosz csúf és az ukrán 2. géptiszt a vállukon hordoz körbe körbe a hajón mint anno Béla a véres kardot. Már nagyon le szeretnék szállni a csontos vállukról mert:
- Nyomja már a seggem....
- Nem győzök hajolgatni az ajtóknál.....
Még nem tudják, de holnap kocsonyát főzök. Remélem a szentté avatásommal azért még várnak.
Kicsit besértődött rám a Super....
Levelemben, melyben írtam, hogy ha a terveikben a Fabiola mint tartalék alkatrész hajó szerepel, akár el is vállanám a parancsnokságát....., nem vette jó néven. A nagy német humorérzék.
A gyárban installáltak egy ún. segédkazánt. Mi installáltak? Behányták oszt jó napot.... Mikor reklamáltunk, hogy ez így nem lesz jó a vezetőjük csak a vállát vonogatta és naphosszat bamba tekintettel azt hajtogatta, hogy: „I am here for comissioning”. A másik mantra a Super részéről volt hallható: „nem baj a legénység majd megoldja”. (....never mind the crew can do it...) Ja.... Tegnap írtunk az Arkady-al nekik egy levelet, hogy akár új hajót is képesek vagyunk építeni, csak adjanak helyet meg anyagot hozzá. És láss csodát észbe kaptak. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ergo kazánt sem szokás beüzemelni vagyis inkább beüzemelésre kész állapotra hozni csak úgy puszira.
Az erre előirányzott összeget szépen leosztottam. Na, nem testvériesen, hanem kinek-kinek érdemei szerint. Nem, nem Mahartos módra....tényleg igazságosan....vagy legalább is azt gondoltam. Itt nincs titok, ki is függesztettem a crew messben a listát. Ezzel számomra az ügy lezárva. Megyek békésen ebédelni, mikor is nyakamba ugrik a szakács (ő is kapott a koncból), hogy ugyan áruljam már el, hogy a fitter meg a bosun miért kapott többet mint ő? Lesápadtam rendesen..... Rendes srác, jól főz és emellet tiszta is. A dokkban nem csak ránk főzött, hanem a fél hajógyárra is. Volt dolga rendesen.
Ebben az istenverte nagy válságban állandóan presszionálnak bennünket (a cég részéről persze), hogy csak óvatosan osztogassuk a túlórát. Volt már gondom ebből is, de akkor sikeresen leráztam az okvetetlenkedő hölgyet. Itt a gyárban tényleg rengeteget dolgoztak a srácok (a „crew can do it” jegyében) ezért aztán a novemberi hónapra kicsit megtoldottuk az túlórák számát. Mindenki kapott 150-t, a szakács meg a pincér 175-t.
Nem szoktam kiabálni (nem is kedvelem a hangos, harsány embereket) ezért nagyon halkan, udariasan megkérdeztem tőle, hogy most szakítsam le az arcát, vagy ráér később is. Emlékeztettem a a novemberi túlórára. Elsomfordált. Vacsorára salmon steaket kaptam (mert a birkát nem szeretem) és bepróbálkozott a lángossal. Kicsit fülöpös lángos lett, de a próbálkozást értékelem. Nem haragszom rá, megpróbálta, nem jött be.
