Hamar itt a következő rész, mert éjszaka nem tudtam aludni, hát írtam. A tegnapi nap amúgy a sikertelenség napja volt, berúgni sem sikerült, pedig mindent megpróbáltam.  Még van tanulni valóm. Rövid lesz, de talán vicces. Számotokra.

Kérem szépen, az utóbbi években a tiszti garnitúra minősége alaposan megzuhant. A válsághatására a cégek visszavettek a képzésből, a támogatásból, meg is van az eredménye.  Minden parancsnok panaszkodik, hogy az emberanyag egyre gyengébb, hihetetlen, hogy milyen emberekből lesz tiszt, netán parancsnok. Például belőlem is azt csináltak, nagyon nem kapálództam ellene az igaz, de időnként erős kétségeim vannak, hogy az irodisták tényleg jól meggondolták ezt a dolgot?

Itt van például az új második tiszt, Vladimir. Hát ne egy truváj példa, de itt van, vele kell dolgoznunk. szép, nagydarab ember, félelmetes akcentussal, nagyon kell koncentrálnom, hogy megértsem, amit mond. Bő  110 kg élősúly, ehhez mérten úgy mozog, hogy az ellenség megoperálja menet közben. A gondolkodása is hasonló tempójú, először azt hittem, hogy minden választ alaposan megfontol, de rá kellett jönnöm, hogy csak lassú, de rettenetesen. Azt mondjuk a javára kell írni, hogy azért őrségben ott lehet hagyni, ott azért bajt nem csinál (eddig), de minden másban csigakirály. Neki nem elég 20 perc, hogy felkészüljön a manőverre, kell 40. Meg egyebek. Tegnap előtt érkezéskor Tanger Medbe a kikötő elzavart minket horgonyozni, holott az ügynök az anyósa életére esküdözött (én azt szerettem volna, ha Allahra teszi ugyanezt, de az nem volt neki jó), hogy érkezéskor kikötés, rakodás. Hát poroszkálok a horgonyzóhely irányába, mögöttem két nagyobbacska konténeressel, akik szintén horgonyozni készültek, balról kb. 40 helyi halászcsónak, amikor hív a kikötő, hogy nyema horgony, forduljak vissza, jön a pilot. Nézek hátrafelé, ha jobbra fordulok, akkor a cég (Peter Döhle) egyik hajóját lepem meg, ha meglassítok, hogy elengedjem, a Maersk Nashville tapos el, ha balra fordulok vissza, a halászoknak lesz rossz napjuk. Viszont ha balra körbemegyek a halászok körül? De van- e ott elég víz? Ha már a 2. tiszt fent téblábol, segíthet, mivel én kormányzok, nézze meg. Ez a következőképpen zajlott:

- Na, Vladimir, balra megfordulunk, és délről megkerülöm a halászokat, van ott elég víz nekünk?

Ezt én úgy értettem, hogy a 6 méteres merüléshez képest van- e ott akadály, netán olyan terület, ahová nem szabad bemennünk. Vladimir összecsapta a bokáit:

- Yes, Master, mindjárt megnézem.

Ezzel kiment a hídszárnyra és alaposan körülnézett.

- Master, rengeteg víz van ott.

Hát, éppen nem voltam humoromnál, úgyhogy kissé emeltebb hangon érdeklődtem meg, hogy alattunk lesz- e elég víz, meg nincs ott elzárt terület?

- Master, nekem először tudnom kellene, hogy hol vagyunk – jött a meglepő válasz. Mindehhez egy órával korábban adta át az őrséget, térkép az asztalon és hát a lelkem lenne a navigátor.

És ez így megy minden szempontból. Két naponta van kikötő, tudja milyen papírokat kell elkészíteni, de mindig kifejelt valamit, esetleg rossza dátum, a deklaráción a mennyiség. Még van türelmem újra és újra elmondani, de már nem sokáig.

Küzd a rakodással is, mert eddig hűtőhajón és bulkeren szolgált,ez a második konténeres hajója, de kissé nehezen megy a fejébe, hogy mi az a cargo bay, stowage position , row, tier, twistlock és egyebek. Nem mondom, az első konténeres hajómon nekem is kellett jó tíz perc, amíg felfogtam ezeket a dolgokat, meg azt, hogy a rakodás rögzítésére szolgáló anyagokat hogy hívják, hogyan kell használni. Sajnos ez Vladimirnál tovább tart. Még Oleg szerint is olyan, mint egy kisgyerek.

Leszokott szombaton a cigiről. A sajátjáról, mert az enyémet, amit fent hagyok a hídon, szemrebbenés nélkül elszívja. Igaz, vett egy kartonnal, amit fent tart a hídon, de azt nem nyitja ki, mert akkor nem tudna leszokni. így szívja az enyémet, mert arról ezek szerint könnyebb lesz. Hát vazze Vladimir, nem lesz könnyebb. De majd nem hagyom fent és nézgelődhetsz. Igaz ez meg nem jó ötlet, mert cigi nélkül ideges. Nem is szívja, hanem szabályosan elrágja a cigarettát.

Az indulási manővernél is megcsinálta ám a maga okosságát. Két- két orrkötéllel és egy- egy tartókötéllel voltunk kikötve, magyarul elől és hátul 3 kikötőkötél tartja a hajót. A gép járt, irányítás a hídon, a pilot szólt, hogy single up. Ez annyit tesz, hogy elől hátul egy-egy tartókötél és egy far-, meg egy orrkötél marad. Akkor single up, Vladimir ismétli is, csinálják. Addig én töltök magamnak egy kávét, meg kinézek, hátha jön a pilot csónak. Elkészítettem a kávémat, megfordulok és látom, hogy az  eltartó szélben szépen lassan fordul kifelé a hajó orra. Pislogtam, biztos a fáradtság, hallucinálok, de nem. Megreccsent a rádió és Vladimir büszkén közölte, hogy elől minden kötél a decken. Ez eldobta az összes kikötőkötelet elől. Még kész szerencse, hogy már volt gép, orrsugárkormány, hát visszatoltam az orrát, de picit megizzadtam, mert az előttünk álló hajó csak 15 méterre volt. Szépen megkértem, hogy ugyan tegye vissza azt a springet és kösse meg, mert én ugyan nem mondtam, hogy dobjanak el mindent. Magyarázta, hogy valaki azt mondta a rádión, hogy dobj el mindent. mivel nekem is a kezembe volt a recsegő, tudtam, hogy bár sok arab karattyolás volt, ilyen utasítás nem hangzott el. Hát kiderült, Vladimir nem ismerte a „single up” kifejezést, azt hitte, ez is ugyanazt jelenti, mint a „let go all”. Gyanús lehetett volna, mert elég érdekes kifejezéseket használt eddig is, holott nekünk is megvan a saját tolvajnyelvünk. Például amikor a pilot beszáll, akkor úgy jelentik, hogy a hajó fedélzetén van, hogy „pilot on board”. Ezt mindenki érti, én meg tudom, hogy az ember már nem a létrán van, hanem biztonságosan a fedélzeten. Na Vladimirnál ez a következőképpen hangzik: „pilot is on deck”. Rendben, aki tudja mi van, érti is, de amikor kormányoz az ember, meg figyel, hogy mi van körülötte, nem erre az üzenetre számít, na. Úgyhogy tegnap sűrgősen a kezébe nyomtam a sztenderd tengerészeti kifejezéseket tartalmazó kiadványt, hogy tanulja meg, de gyorsan.

Amúgy eredetileg zenetanár a srác, de abba nem volt pénz, ezért inkább eljött tengerésznek. Nem kellett volna. Van egy mániája, komolyzenét hallgat őrség közben és vezényel hozzá. Én még a zuhany alatt sem dúdolgatok, úgyhogy pöttyet fura. Ja, és fütyül. A hídon. Na ez elfogadhatatlan, mert ilyenkor hívja a szelet. Azt meg mi nem szeretjük. Nem vagyok babonás, mert figyelek arra, hogy jobb lábbal keljek fel és piros ruhám nem legyen, de azért vannak dolgok, amikre oda kell figyelni. Ilyen mániám, hogy nem bírom, ha valaki a híd ablakának háttal állva beszél hozzám. Én sem szoktam hátat fordítani a menetiránynak, más se tegye. Tudom, mánia, de akkor is. Vladimir viszont, hosszú percekig támaszkodik a könyöklőnek, hátát az ablaknak vetve. Már szóltam érte többször is, de úgy fest nem volt hatása.

Azt hiszem, hogy a hátralévő 5 hétben még lesz némi izgalom Vladimirnak köszönhetően.

Folyt. köv.