5.-e volt a napja, amikor is ismét magam mögött hagytam kis hazánkat. Az út, mint olyan, még kellemesnek is lehetett volna mondható, ha leszámítjuk a hosszát. A Budapest-Zürich közötti 1 óra 10 perces út, említésre sem méltó. A hosszabbik szakaszon sem történt semmi különleges, az engem majdnem lehányó csíkszemű hölgyet nem említve. Ja, hogy a WC-hez közel ültem, az semmi, már megszoktam. Első osztály egy koszos tengeri vándornak, na, ne máááááá….? 11 óra döcögés, némi olvasás és két akciófilm után, helyi idő szerint késő délután megérkeztem Hong Kongba. Eddig jó, de nem ez volt a célállomás, hanem Chiwan. A reptéren kisvasútra szálltam és eldöcögtem a révállomásra. Mint mindenhol Hongkongban, itt is nagyon előzékenyek voltak, nem kellet sorban állnom a „határon”, sőt még a csomagjaimat is begyűjtötték, ill. áttranszferálták a hajóállomásra. Egy maroknyi kollégával (legszívesebben sírva fakadnék, ha tudnám, hogy rajtam is ennyire látszik, hogy tengerész vagyok) egyetemben, egy röpke hajókázás után kikötöttünk Shekouban. Itt egy újabb félórás vegzálás után utunkra engedtek a marcona (cirka 35 kg-os) határőrök. Csomagjaimat magam után vonszolva a kijáratnál, egy taxis (hiéna) csapat körében találtam magam. Szerencsémre a Hongkong-i ügynök leszervezte a szállodám, ahonnan egy londinert küldtek a megmentésemre, ill. a csomagjaim cipelésére. Nem,….nem riksával mentünk, lévén a hotel úgy 300 méterre a személykikötőtől. Egy kínai léptékkel mérve, igencsak elegáns szállodába foglaltak egy szobát. Mit mondjak…tiszta volt…. Azonkívül volt benne légkondicionáló, tv, internet…mi kell még egy fáradt vándornak?

Folyt köv.