Reggel 3-kor keltem, még mindig az időeltolódástól szenvedve. Munkám is akadt, így elfoglaltam magam 6-ig. A révkalauzt 0730-ra vártuk, így hát hatkor felmentem a hídra kávézni. A rakodást ugyan már öt órakor befejezték, de magas vízre kellett várnunk a merülésünk miatt. 0630-kor, szokás szerint a harmadik tiszt hívta a gépházi ügyeletes tisztet, hogy egy órájuk van előkészíteni a gépet indulásra. Ez rutin feladat, bármelyik géptiszt elvben képesnek kellene, hogy legyen erre a feladatra. Nem is ezzel volt a gond, bár a második géptiszt csak 2 napja szállt be hanem a gépüzemvezetővel. Jó esetben, sem a parancsnoknak (továbbiakban „Barba”) sem a gépüzemvezetőnek (továbbiakban „Kápó”) nem kell mindenütt ott lennie, ha vannak képzett, tapasztalt tisztjei. Napjainkban nem ez a helyzet, de ezt már tárgyaltuk, így erre most nem térek ki. Valahogy úgy kellene ezt elképzelni, hogy én vagyok a cirkuszigazgató, míg az első tisztem a porondmester, aki szervezi ill. vezeti az előadást. Ha minden jól megy, akkor nekem nem marad más, mint süttetni a hasamat a napon ill., számolni a bevételt. Istenem, de szépen hangzik, kár, hogy nem igaz.

Kicsit elkanyarodtam a mondanivalómtól. Hét óra környékén valamit kérdezni akartam a Kápótól, hát felhívtam a gépházat. Mondták, hogy még nem ért le, hát felhívtam a kabinját. A 125. csöngetésre fel is vette, majd nem evilági hangon, számomra teljesen ismeretlen nyelven hörgött valamit a telefonba, majd letette. Ha nem teszed a telefont rendesen a helyére, 1 perc múlva csöngetéssel jelzi azt a hídon, ill. mutatja az állomás helyét, nevét ahol ez történt. 10 perc folyamatos csöngés után szóltam az első tisztemnek, hogy ugyan menjen már le a Kápó kabinjába és tegye a helyére a telefont. Lement…..és visszajött. Mondja, hogy a Kápót a WC-jén ülve találta, feje búbjáig bebábozódva (rongyokba takarózva) és aludt. Előző este látogatója volt, történetesen az előttünk lévő hajóról, annak is a parancsnoka. A látogatója egyébként nem csak régi iskolatársa, de a gyerekeinek a keresztapja is volt egyben. Hol is találkozzanak az emberek, ha nem a világ másik végén, távol az otthonuktól. Lévén Oroszok, a találkozó igencsak jól sikerült. Mivel Florin a chief matem érdemben nem tudott intézkedni, lementem én. Még mindig a WC-n ülve találtam rá. Sokat nem gondolkodtam, megnyitottam a zuhanyát….10 perc múlva már a gépházban volt. Hongkongot elhagyván aztán jött a kabinomba mea culpázni…..teljesen fölöslegesen. Magam nem szoktam nagy feneket keríteni egy-egy berúgásnak, ha ésszel csinálják és arra alkalmas időben. Ezt éppen nem neveztem volna a alkalmas időnek, de még a szerződésem elején járok, így a tolerancia küszöböm, még elég magas.