Eltelt ez a nap is. Egy a 365-ből. Volt malacsütés, táncmulatság, karaoke…. Ünnepi beszéd címén nyögtem néhány szót az illendőség kedvéért, de nagy hangulatom nem volt az ünnepléshez, így kilenc óra tájt diszkréten leléptem. Nem hiszem, - illetve tudom, hogy nem -, hogy hiányoztam volna valakinek is. Hagytam őket, had eresszék le a feszültséget. Én a kabinomban szép csendesen a gitáromba dőltem, s ezzel nekem véget is ért az ünnep. Ez a harmadik Karácsonyom hajón 2009 óta. Jó lenne jövőre ilyenkor otthon lenni. Na de messze van az még.
Most az európai körnek nézünk elébe, annak minden finomságával. A „fölfelé” vezető útra is betettek egy Antwerpent (így kétszer is lesz szerencsénk a Scheldéhez), a maga 7 órás útjával befelé, hogy a zsilipet már ne is említsem.
26.-án reggel 6-kor Sines elé érkeztünk. Na, ez is megér egy misét. Az út Port Saidtól idáig eseménytelen volt a Szicília alatti 10-11-s időt leszámítva (mikor, ha nem Szenteste).
A minap telefonon beszéltem Andrejjel (karácsonyi köszöntés), s mikor meghallotta az úti célom, így reagált: „foooook meeee, what a shit place….” Ő már járt itt, én még nem.
Ö sem kispályás, 8500 TEU-s hajókkal járja a tengerek országútjait. Volt parancsnokom is anno, s ha nem lenne 4 évvel fiatalabb, még példaképemnek is mondanám, így azonban csak az egyik legjobb barátom,……még ha Román is az istenadta.
Mit mondjak, nem túlzott. Ez nem is kikötő,….ez egy semmi. Egy kis pilincka hullámtörőgáttal védett, mit tudom én micsoda. Rossz időben, minekután teljesen nyitott az óceánra, figyelheted a köteleidet látástól vakulásig. (úgy is el fognak szakadni) Vontató……..hahahahaha……na, a vontatóik, pont olyan állapotban vannak, mint a portugál (vagy mondhatnám, hogy a magyar) gazdaság. Lepusztult kis semmik és pont arra is valók. Szerencsére az idő nekünk kedvezett és a 4-es erősségű, elfújó szél ellenére, komplikáció nélkül értünk partot (hiába, aki tud az tud….igaz Bélám?).
1000 boxot kell kiraknunk, meg 250-t be. Ez civilizált helyen 12 órát jelent. A posztot írva, már másfélnapja veszteglünk itt. Én ugyan nem bánom, így legalább volt egy kis időm kimenni.
A helyről, amit tudni kell, hogy itt született Vasco da Gama. Van egy emlékháza, meg egy ocsmány szobra a „fellegvár” aljában….oszt kb. ennyi. Mindegy, a „bolondokháza” előtt, jól jött ez a kis pihenő………
Következő állomásunk a „csigaevők országa” (Franciaország), azon belül is Le Havre….
