Jó páran reklamáltak, hogy elmaradtam a bejegyzésekkel…. Hát el…. Lustaság, fáradtság és még sorolhatnám.
Csapjunk a lovak közé és lássuk mi is történt az elmúlt pár hétben.
Útban Szingapúr felé, egy volt kollégám, Orosz Dalma azt kérdezte tőlem, hogy meglátogathatna-e a fia, aki éppen ott tanul.
Na, de hadd ne rohanjak előre annyira, pár szót a Dalmáról. Én mindig is tudtam, hogy létezik, hisz a maga nemében (lévén nő…és tengerész) egy igazi unikumnak számított (magyar) tengerészkörökben. Formálisan sosem kerültünk bemutatásra, de…..
Egyszer éppen a Tengerész Központba készültem, kocsimat Hűvösvölgyben hagyva felszálltam a Moszkva térre tartó villamosra. Tudom, hogy ma már nem így hívják, ne zaklasssssá máááá, én így szoktam meg, nekem már csak az marad és kész. (….ha nem tetszik, vagy ne olvass, vagy menj a Tarlóshoz panaszra…..van harmadik alternatíva is, de az nem tűri a nyomdafestéket). No, ott tartottam, hogy álldogálok a villamoson, zsebemben kotorászom. Észre sem vettem, hogy a nagy „Európa Kiadó” hallgatása közben valahogy kiesett a zsebemből a mobilom. Az éppen előttem ülő hölgy lehajolt, felvette és mosolyogva felém nyújtotta. Megköszöntem, eltettem…érkezés a Moszkva térre, pozitív hős balra el…. A Deák tér felől lassan bandukoltam a már említett központ felé. Megérkeztem kor, meg lepetve tapasztaltam, hogy a központ vezetője elmélyülten tárgyal azzal a hölggyel aki, nem oly rég a villamoson visszaadta a telefonom. Hát igen, ne kell hozzá géniusznak lenni, hogy kitaláljátok a Dalma volt. Ha jól emlékszem Kijevben végzett, mint villamos mérnök, illetve később a fedélzeti tiszti patentot is megszerezte. A férje is tengerész a „Toldy kápó”. Azért tettem a nevét idézőjelbe, mert ugyan őt sem ismerem személyesen, de a róla hallott történetek alapján egy igazi legenda lehetett fénykorában.
Ennyit előzménynek. Némi telefonálás, néhány e-mail küldés után sikerült elintézni, hogy az Árpi bejöhessen. Látott ő már hajót, hisz gyerekként nem egyszer látogatták apát, de a Fabiola azért valami más… A kedves feleségével együtt érkezett, s megint csak milyen kicsi a világ, aki pedig a szomszédos nagyfaluból…..Solymárról származik. Megetettem, megitattam őket, majd mentünk égbe, világba…. Hogy ezek a tudós emberek milyen kíváncsiak tudnak lenni? Mindent meg akartak nézni, tapogatni….s persze fényképezni. Fáradhatatlanul jöttek, kúsztak-másztak velem a hajó legeldugottabb zugaiba. Amitől viszont nekem esett le az állam, amikor a felesége a szextáns használatáról kezdett kérdezgetni. Kérdéseiből teljesen egyértelmű volt, hogy van elképzelése a műszer működéséről, csak még sohasem látott igazit. Elvetemült fehérnép…. A harmadik tisztem miért nem ilyen érdeklődő? Igazán örömömre szolgált, hogy ilyen nyitott szellemű fiatalokkal is lehet találkozni manapság. Aranyosak voltak, jó volt velük beszélgetni a jelenjükről, jövőjükről, terveikről.
Ahoy srácok…remélem még látjuk egymást, ha másutt nem, hát akkor otthon….