Semmi és senki sem tökéletes….
A blogot rendszeres olvasók (hülyén hangzik, hisz elég rendszertelenül írok), tudják, hogy nem keveset szoktam morogni a mai tengerész nemzedék tudatlanságán, érdektelenségén. Most azonban kis túlzással azt is mondhatnám, hogy álom legénységem van. Vagy inkább azt, hogy úgy érzem nem dolgozni jöttem, hanem csak folytatom a szabadságom egy másik környezetben.
A beosztónkkal Carolinnal, nem egy szópárbajunk volt a múltban a legénység minőségét illetően, így most sem tudtam megállni, hogy ne szívjam a vérét egy kicsit.
A hajón lévő telefon rendszer olyan, hogy úgy lehet telefonálni a cégnek, mint bármely irodaházban, mikor egyik mellék hívja a másikat. Ingyen van, pénzbe sem kerül.
Én mondjuk, nem vagyok valami nagy telefonálós, de alkalmanként jól jön.
No, fölhívtam hát és a bevezető bájologás után, rögtön a lényegre tértem és kérdeztem: „ Carolin áruld már el, hogy honnan szeded ezeket az embereket?” Lélegzet bennszakad…..”Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik”, majd néhány másodperc után kérdi: „már megint mi bajod”? „Nekem semmi”….. mondom - „hisz a jelenlegi leosztás olyan mintha egy álomhajón lennék….”
Egy sátáni kacaj törte meg a csendet…..”Már azt hittem, hogy megint reklamálni fogsz”….mondta. Aztán elcsevegtünk egy pár percet…..
És akkor az üröm az örömben….. Békésen poroszkálunk befelé Le Havre kikötőjébe, amikor az ügynök hív, hogy befelé jövet lesz egy utasom is. Mondja a nevét:…..capt. Pollio… Na,…. „hogy az Isten rakja a görbék közé”…..ezt meg én mondtam. Ez a pasas egyfajta nautikai szuperintendáns az MSC-nél, aki a vontató használat nagy bajnoka, ill. azzal szeretne a cégénél elismerést kivívni, hogy mennyi pénzt tudnak megtakarítani a vontatókon. (tavaly állítólag 25 millió dollárt) Elcsevegtünk manőver közben, aztán szó nélkül elment. Tudni kell azonban, hogy fénykorában – ja egyébként 44 éves, tehát újgenerációs – mindig 2-3 vontatót használt Felixstowe-ban, sokkal kisebb hajókon (3-4000 TEU), míg én kettőt használok befelé a forduláshoz, ill. egyet elmenetelre. A legújabb agyszüleménye az az, hogy 270 méter alatt egyáltalán ne használjanak vontatót. Télen, Észak Európában….hmmmm valószínűleg a pasasnak elgurult a gyógyszere.
Aztán jött a fekete leves. Rotterdamba soványmalac vágtában kellet hajóznunk a le havre-i késésünk miatt. Miért is mondanék mást mint az igazat, se több, se kevesebb nem leszek tőle én vontatót nem rendeltem. Nem azért mert akkora májer lennék, hanem mert az ügynök szokta intézni. Behajózva a csatornába, mondja a kalauz hogy két vontató lesz…. Ám legyen. Europort nem egy nagy durranás, tényleg semmi különleges nincs benne, hacsaknem a ki-be forgalom. A vontatok, jó időben tényleg csak fordításra, vagy pozícióban tartásra kellenek. (még ezzel a behemóttal is bevállalnám a vontató nélküli manővert) A manőver meg volt…. Hanem másnap amit kaptam Svájcból…. A szép az volt az egészben, hogy nem a nautikai osztályról jött a dörgedelem, hanem a gazdaságiról. Valami indiai észlény meglátta a számlát és rögtön kitalálta, hogy megtalálta az üdvösséghez (értsd előléptetés) vezető utat, mellesleg az áldozati bárány szerepét is kiosztotta…..szerény személyemre…. Pöfögött, mint a köpködő vipera, hogy így meg úgy….és azonnal magyarázzam meg, hogy miért használtam két vontatót a kikötéshez. Na, velem jóval kezdett. Visszakérdeztem, hogy létezik e írásban egy fajta „standing order” a vontatók számának használatára vonatkozóan……? A válasz: „nincs….de good seamanship parctice, qualified master, blablabla etc, etc. És ismét a kérdés…..”miért használt két vontatót……?” „Azért tisztelt uram” –szólt a válasz- „mert nem volt szükségem háromra…..” Itt szerintem eldobta az agyát, különösen mert az összes levelezést be „cc”-tem a tulajnak is. Onnan is kaphatott valamit, mert azóta nem hallottam felőle….. Hát ezért útálom én a sötét embereket, meg a bürokratákat, mert még a legszebb napot is eltudják kúrni….. a hülyeségeikkel.
