Öregszem. Ez olyan biztos, mint ahogy a „prova” elől, a „pupa” pedig a hajó hátulján található. Hasonlóan jó definíció lehetne még: mint, ahogy a délelőtti kávé 10-kor, a délutáni pedig 15-kor kezdődik, de hadd ne hasogassam tovább a szőrt.
Kérdi minap a második tisztem az Andriy, hogy, hogy a fenébe hajóztunk annak idején GPS nélkül. Fogós kérdés. Én Andriy-t eddig egy jól képzett tisztnek gondoltam, de ezzel a kérdésével feketelistára tette magát nálam. No, igaz, ami igaz tényleg jó tiszt, ha a mai követelményeket vesszük alapul. Kiválóan elboldogul a számítógéppel, jól kezeli a rádió és egyéb navigációs berendezéseket és ukrán létére tűrhetően beszél angolul stb.
Valóban, hogy is hajóztunk? Emlékeim szerint a 90-s évek elején jelent meg a GPS a magyar hajókon. Az Ady-n valami Magnavox típusú kütyü volt, ami hol adott fixet, hol nem. (többnyire nem) Előfordult, hogy egy, vagy két napig is csak ún. ” deadreckoninggal” szolgált, mert vagy nem volt műhold a horizont felett, vagy ha még is, akkor vagy túl alacsonyan, vagy túl magasan.( A „deadreckoning” - a hajó útirányából, sebességéből, valamint szél és áramlás irányából, sebességéből számolt hozzávetőleges pozíció). Egyszóval sok haszna nem volt. Maradt tehát a jó öreg szextáns, illetve parthajózáskor a radar.
Azt, hogy mi volt a radarok megjelenése előtt ne kérdezzétek, ahhoz még magam is szemtelenül fiatal vagyok.
Szégyen ide, szégyen oda én RDF-t (rádió iránymérő ) életemben nem használtam, illetve csak és kizárólagosan a Kossuth rádió vételére a Földközi tenger térségében. (540 KHz, javítson ki valaki, ha nem annyi volt)
’96-ban aztán elkerültem a ZIM Line-hoz. Ott és akkor, a kor legnagyobb (mosolyogni való méret – 3600 TEU), valamint a legmodernebb hajóin szolgáltam. Azokon a hajókon, már bőszen használtuk a GPS-t, DGPS-t, valamint a Loran-C rendszert. A ’98-as széria (HDW II) már elektronikus térképpel is fel volt szerelve.
Nem tartozik a navigáció témaköréhez, csak érdekességképp említem meg a „dinamikus anti-heeling” rendszert, mely közepesen rossz időben is egyenesben tartotta a hajót, nem billegtünk.
Mindezekkel a berendezésekkel felszerelve, én félőrült módjára lőttem, csillagokat, a Napot és a Holdat, hogy meglegyen, az akkori adminisztráció által elvárt 100 darab csillagászati navigációs számításom az első tiszti vizsgára.
Ráment egy kis idő, de jobb híján még időtöltésnek is elment, hisz akkoriban még 7 hónapos volt a szerződés a ZIM hajókon. (a helyieknek csak három és fél) No, végül is egy elég szép paksaméta kerekedett a számításaimból, valamint azok grafikai megoldásaiból, mellyel büszkén állítottam be az akkori Tengerészeti Hivatalba.
„Emmegmi?” - kérdezte a hivatal „fura ura”. „A számításaim”- mondtam….”.van közöttük „delelés, hétcsillagos, compass error, amplitudó…..” meg a bánatos ördög tudj, hogy még mi nem”…. „Ez már nem előírás, akár ki is dobhatja” – mondta a „fura úr”.
Azóta is őrizgetem. A feleségem már nem egyszer ki akarta dobatni velem, de valahogy nem visz rá a lélek. Nekem ezek a „filléres emlékeim”.
Radar navigáció.
Idősbje emlékeztek még a felülről kukucskálós, oldalról benyúlós, zsírkrétával plottolós radarokra? Persze, hogy emlékeztek. Ezekből még nekem is kijutott. A mostani „csodákhoz” képest ezek tényleg kőkorszaki berendezések voltak. Valamit azonban meglehetett tanulni rajtuk….a plottolást. (a plottolás nem más, mint céltárgyról, rendszeres időközönként rögzített pontok halmaza (távolság, iránylat)….összekötve egy egyenessé megadja a céltárgy relatív mozgás vonalát. Ebből a vonalból aztán a hozzáértők, megtudják határozni a legkisebb megközelítés távolságát és idejét.
No, ez az ami manapság a junioroknak nem megy. Azt,hogy mit jelent a CPA, TCPA, éjjel álmukból felkeltve is fújják, de ha megkéred, hogy ugyan csináljanak már egy sketchet, és mutassákmeg, hogy melyik, hol található, na akkor kezdődik a baj.
A kilencvenes évek elején-közepén vettem részt Gdyniában az első Radar-Arpa kurzusok egyikén. Nevek nélkül, volt ott egy Barba, három (akkoriban még csak) csúfmét (mára kettő Barba, az egyik pedig nyugdíjas), meg mi ketten juniorok. Az alapvető vektorelmélet után, gyakorlatban folytattuk a képzést. Akkor láttam életemben először ARPA radart, hogy a színes, vagy mi több, érintőképernyős változatokról már ne is beszéljek.
Az elméleti vizsga néhány céltárgy plottolása volt. Ezeknek kellett aztán a valós adatait (valódi útírány, valódi sebesség) végeredményként prezentálni. Egyik kollégánknak, nagyon nem akart menni a dolog. „Lengyel, magyar két jó barát”……azért tovább engedték a gyakorlati vizsgára.
A gyakorlati vizsgára az „Angol csatornában” került sor. Mindenkinek volt egy komplett hídja, telegráffal, kormánnyal, rádióval, tényleg, mint a valóságban. Az oktató meg „egymásnak eresztett” bennünket. Mit mondjak, tényleg elég lehetetlen helyzetet produkált, de nem megoldhatatlant.
Amikor a diploma (certificate) átadására került a sor, gratulált, majd a gyengélkedő kollégánkhoz így szólt: „Önnek is gratulálok, bár az elméleti rész gyengére sikeredett, a gyakorlatit jól oldotta meg. Látszik, hogy nem ma kezdte…(nem hát, már akkoriban vagy 10 éve csúfmét volt) és tekintettel arra, hogy még nem volt balesete, úgy döntöttünk, hogy még is csak megadjuk a bizonyítványt. Tisztelettel, megkérjük azonban, ha valami problémája akadna a jövőben ezt a bizonyítványt ne mutassa meg senkinek….” Azóta már nyugdíjas….
A mai napig is, ha szórakozni támad kedvem, kikapcsoltatom a juniorjaimmal a radart, vagy átrakatom velük „relatív motionba”, vektorok és „trail” nélkül. (gondolom, a hátam mögött vén hülyéznek és nem is keveset) Szívük joga, ám ha egyszer megértik, hogy miről szól a „pelorusz” és még meg is értik, csak nekem lesz könnyebb az életem, meg nyugodtabban is tudok aludni majd a dél-kínai tengeren.
