Ha Murphy törvényeit igaznak fogadjuk el a szárazföldön, akkor a tengeren ez többszörösen igaz. Ha valami váratlan, esemény, történés dobná fel a napunkat, akkor az biztos, hogy szombatról vasárnapra virradólag és persze éjfél után fog történni. Egy kisebb fajta családi összejövetelt tartottunk Szingapúrból elhajózva. A családi összejövetel tagjai általában a top 4, mínusz, aki szolgalatban van, illetve juniorok, kadetok. Ilyenkor nem tartunk nagy eszem-iszom dínomdánomot, de van némi szendvics, sör, bor es whisky mindenkinek a gusztusa szerint. Ezek azok az alkalmak, amikor nem csak munkáról beszélgetünk, de ugratjuk egymást es persze gátlástalanul hazudozunk, a hódításainkról, viharokról, illetve egyéb múltbeli kalandjainkról stb., stb.
Éjjel tizenegykor asztalt bontottam. Félóra sem telt el, mikor is dörömbölnek az ajtómon. Magamra kaptam egy pólót es kinyitottam az ajtót. A Kápó állt ott es fejhangon ordít, hogy: “Kurwa, kurwa, kurwa, kurwa, kurwa, kurwa, kurwa, kurrrkurrrkurrrkurrrkkr...” . Téged meg mi a franc lelt? – kérdeztem. Egy újabb véget nemérő "kurwa" sorozat után, kérdezi tőlem, hogy érzem e az égett szagot? Valamit éreztem igen, de nem valami rettenet bűzt, ami miatt szívroham közeli állapotba kellett volna kerülnöm. Most, hogy megyünk föl a “hidegbe” a srácok éjszakánkként felcsavarják a kabinjukban a termosztátot, ami a plafonon lévő befúvókba épített fűtőszálat vezérli és bizony, bizony előfordul, hogy a rárakódott por a fűtőszál felmelegedésekor fura szagot áraszt egy ideig. Elküldtem az őrséges matrózt, hogy szimatoljon körül a lakótérben. Közben a hídról magam is lefele vettem az irányt. A szag egyre erősebb lett és mint kiderült a forrása a tiszti bár volt, ahol nem régen meg éppen dajdajoztunk. A bárpult feletti egyik lámpatest, meg nem mondom, hogy mondjak magyarul capacitora adta meg magát. Közben a kápó, mint egy nyalatós kutya hiperventillált a nyomomban. Csak nehézségek árán sikerült lenyugtatni. Mentségére legyen mondva, hogy egyrészt (túl)nyomás alatt volt, másrészt pedig saját elmondása szerint már volt komoly tűzesete, ami nyilván meghatározó emlékként maradt meg abban a nagy cipó fejeben. A fenti történetnek nincs tanulsága. Illetve, ha mégis, akkor számomra csak annyi, hogy gyakorlatoztathatsz te amennyit csak akarsz, vészhelyzetben derül csak ki, hogy ki miként viselkedik. Mostanra tudom, hogy a 2., a 3. géptisztre valamint az elekre számíthatok, és fedélzetiek is egytől egyig rendben vannak. A kápót meg szükség szerint majd eldajkáljuk.