2014. 05. 03 Hormuztól délre….
Este 7 óra. Békésen üldögélek a kabinomban, méla semmittevéssel ütve el az időt. (semmittevésben nagyon jó vagyok) Látom ám, hogy Colin a security team leader rohan kifelé a kabinjából a híd felé. Különösebben nem izgatott, mert olyan kis pattogós fajta amúgy is, nem gondoltam semmi rosszra. Csörög a telefonom....rossz jel. A chief hívott elfúló hangon, hogy két gyanús speed boat közeledik felénk. Félbeszakítottam, - „mindjárt jövök” – mondtam. A hídon a két kommandós teljes fegyverzetben, a chief pánikban. Ilyen messze Északon, még a legvadabb kalózos időkben sem volt támadás, de a múlt napok történésinek ismeretében (az irániak elfoglaltak egy Maersk hajót és Bandar Abbasba irányították) nem árt az óvatosság. Gép full ahead-re, vizágyuk beindítva, legénység risztva. A chiefet lekuldtem a farba, hogy tartsa szemmel a csónakokat. Elrobogott. Steve a fiatalabbik kommandós jelentkezett, hogy hátra megy a chiefet biztosítani. Szólok a chiefnek a rádión, hogy meg ne ijedjen, a Steve úton van hozzá. Válasz: „kérem captain szóljon neki, hogy a középső winch mögé bújtam,.....nehogy lelőjön...” :-) Mint kiderült, fals riasztás volt az egész, a két csónak valószínüleg iráni csempészek lehettek. Nagy teljesítményű csónakokkal mennek, az Emirátusokba cigiért, piáért. Azért magam is szórakoztam egy keveset. A Kinában vásárolt lézer pointeremmel riogattam a közelben lévő halászokat, vagy akárkik is voltak......hadd higgyék, hogy célkeresztben vannak.....