Dalianban többek közt a propellerünk kupakját is kicserélték egy új dizájnúra, ami a csavar hatékonyságát hivatott növelni. A régi nem kellett senkinek, hát elhoztuk. Egészen pontosan kettőt mert az én nagyeszű kollégám (már írtam róla) az övét hátrahagyta, mondván, hogy minek az? Egy 1680kg-os bronz öntvényről beszélünk, ami nem kis darab. A bronz piaci ára mostanában 5 és 8 dollár között van valahol kilónként, persze a minőségtől függően. Ne fáradjatok a kalkulussal, testvérek között is megér 6 -8000 dollárt. Csak úgy, mint a barna bőrű honfitársaink otthon lomtalanításkor, (Norvégok, orkok...mittomén, hogy mi a politikailg korrekt elnevezésük mostanában) én is házalni kezdtem, de velük ellentétben én nem venni, hanem eladni akartam. Régi kínai kapcsolataim, mint az a nevezetes gyöngytyúk kaptak az ajánlaton. Izzott a drótpósta, mailek jöttek, mailek mentek. Mindenkinek kellett a cucc, csak éppen ingyé’. Ingyé’ meg Krisztus koporsóját sem őrizték, mint azt tudjuk, nem hogy közel 3.5 tonna bronzot adjanak.
Tudni kell azért a dologról, hogy ez a pénz nem „zsebbe” megy, no „monkey business”. Szépen megy a welfare boxba (jóléti alap), aztán majd veszünk belőle, gitárt, elektronyos zongorát, ping-pong ütőt, szopós malacot, meg minden olyan hasznos és haszontalan dolgot , ami kicsit javíthat az életminőségünkön. A Stromó (fedélzetmester) nem egészn így gondolta. Bízván benne, hogy a bevétel majd osztásra kerül, önálló akciókba kezdett. Tudni kell még, hogy sosem avatkozom a személyzet kisebb üzleteibe, mint pl. használt kikötő vagy drótkötél, esetleg sérült kötöző elemek eladása. Azt a pár száz dollárt, ami abból bejön esetenként, nekik hagyom, hogy örömködjenek, azzal a feltétellel, hogy egyenlően osztják szét.
Manőver után békésen üldögélek a kabinomban, mikor a Stromó megjelent egy kövér kinaival. Mondja az én csíkszemű barátom, hogy megvenné a cuccot. „Vedd” – mondtam neki. „Adok érte 3000 dollárt”.....mondja. „She she....tsai tsien” (köszönöm, viszlát) – mondtam én. „Höhöhöhö....szpiki csájnéz” (beszélsz kinaiul) – vigyorgott idiótán. „Naná”, (hogy nem) -mondtam neki. Idejárok ’96 óta, lassan már rezidens státuszt kell, hogy kapjak alanyi jogon. Bemutatkozáskor adott ugyan valami névjegy kártyát, de csak „kukac” betűkkel volt rajta valami irka firka, ezért neveztem rögtön el kapzsi Csunnak. (talán emlékeztek rá általános iskolai olvasmányitokból)
„Akkor 6000 a kettőért”- próbálkozott, még mindig reménykedve. Póker arc.....majd „She she....tsai tsien”.
- 8000?
- „She she....tsai tsien” (hiába na, limitált a kinai tudásom)
„Telefonálok” - mondja..... Telefonálj drága barátom, ha attól jobban érzed majd magad. Látom, hogy egyre jobban lóg az arca, még reménykedve rám néz, hogy estleg....netán....aztán köszön és elmegy. Éjfélre megbeszéltem a legénység szabad tagjaival, hogy felmegyünk a hídra, meghúzzuk a kürtöt és koccintunk egyet. Másra nem is nagyon lett volna lehetőség, mert négy harmincra igérték az indulást. Éppen az üres hűtőmben kotorászom valami alkohol tartalmú ital után,(mert a hosszú kinai itt tartózkodásunk miatt már abból is kifogytunk) amikor is megjelenik megint a kabinomban.
„Keeeptiiiin.....lászt plájsz? (last price - utolsó ár) – kérdi..... Szorított az idő éjfélig, hát rávágtam: 11000. „Hade, hade” (oké, oké), vigyorodik el. „Adok most 5000-t, aztán majd ha kint lesz a cucc a kapun visszjövök a másik hattal” – mondja. „Te Chun....erről az oldalról is olyan hülyének nézek ki, mint a másikról?”, fordítottam felé képes felem másik oldalát. „Szolli, szolli.... (sorry – sajnálom)....vigyorog megint. „Adok 10000-t, aztán mérlegelés után a maradékot”- mondja. Na jó, erre nekem nincs időm....”pá pá”, intettem felé. Erre lerakja az asztalra a köteg zöldhasút. Számolom, 10300. „Te Chun, te szórakozol velem” – mondom neki. „Nem 10500?” – kérdi. Nem, hogy csapjalak a falhoz nyitott szájjal, de még csak nem is 11000. Benyúl a zsebébe és egy halom, gyűrött száz dolláros közül még kettőt letesz az asztalra. És a maradék 500? – kérdem. Keeeptiiiin....”szafetli depositá” (biztonsági tartalék) – mondja. Jó,.... mondom mert már kezdett nagyon elegem lenni belőle. Majd hozd, ha meg volt a mérlegelés – mondtam, csak, hogy megszabaduljak tőle. Ugye nem kell mondanom? Nem jött vissza. Sebaj, több is veszett Mohácsnál. A lényeg, hogy az előirányzott pénz befolyt.....kicsire nem nézünk, nagy meg nincs. Jól kezdődik az év....
